910 A SZÁLASI-ÉRA
kat nem lehetett eltemetni; a betegek és a rokkantak nem kaphattak kezelést, csak ha véletlenül orvos is lakott az épületben; és mindenkinek a meglévő élelemre kellett támaszkodnia, mert a bevásárlás lehetedenné vált.
Ez alatt az idő alatt a Zsidó Tanács teljesen tehetetlen volt, hiszen tagjai osztoztak a közös bajban. Október 16-án a Tanács vezetői kivétel nélkül bujkáltak, vagy a nyilas bandák arra kényszerítették őket, hogy csillagos házukban maradjanak.
Az egyeden, akinek október 16-án délelőtt sikerült eljutnia a Tanács székházába, Domonkos Miksa volt, a Zsidó Tanács egyik vezető tisztségviselője, a műszaki osztály vezetője. Amikor egy fegyveres nyilas egységgel került szembe, mely állítólag át akarta kutatni a Tanács irodahelyiségeit - valójában fosztogatni szerettek volna Domonkos felhívta Fe-renczy László alezredest. Hiába: a kétkulacsos csendőrtiszt ismét köpönyeget váltott. Miután megpróbált alibit biztosítani magának azzal, hogy a Lakatos-érában látszólag együttműködött a németellenes erőkkel, köztük néhány zsidó vezetővel, Ferenczy most ráállt a nyilasok vonalára, akik közé titokban mindvégig tartozott. Korábbi ígéreteinek teljesítése helyett Ferenczy közölte Domonkossal, hogy „a zsidók végre megkapják, amit megérdemelnek". Domonkos mindamellett megkockáztatott egy trükköt, és azt mondta az irodájában lévő nyilas huligánoknak, hogy Ferenczy megígérte, ha nem távoznak azonnal, átjön és maga állítja helyre a rendet. A csel bevált, és a székház - legalábbis átmenetileg - felszabadult.
A következő napokban több magyar és német „házkutató" csoport jelent meg a Tanács székházában, mind nagyon szerette volna megkaparintani a páncélszekrény kulcsait. Mikor Domonkos másodszor is felhívta Ferenczyt, az ugyanolyan hajlíthatadan volt, de azt mondta, nagyon szeretne kapcsolatba lépni a Tanács három vezetőjével - Stern Samuval, Pető Ernővel és Wilhelm Károllyal -, akik tudtak a Lakatos-érában folytatott titkos tárgyalásairól.
Reiner Imrének, az ortodox iroda korábbi jogtanácsosának
segítségével, akinek október 16-án délelőtt 11 óra körül sikerült eljutnia a
Tanács székházába, és Gellérti Miklós titkárnak a segítségével, aki szintén
megérkezett, Domonkos megpróbált intézkedni a Tanácsra zúduló sok válságos ügy
közepette. Kétségbeesett zsidók telefonáltak - olyanok, akikre vadásztak, akik
megsebesültek, a haldokló áldozatok vagy barátaik és rokonaik szerte
Budapestről. Sok ilyen kétségbeesett hívás érkezett a mentőktől, a
rendőrségtől, a város elsősegélynyújtó helyeiről, ahol tisztességes magyarok
tartottak ügyeletet, akiket felháborítottak a zsidóellenes túlkapások. E nehéz
napokban sokat segített Domonkosnak beosz
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham910.pdf
Az egész kötetet lásd: