A SZÁLASI-ÉRA 907
erőkhöz szóló napiparancsával folytatódott. Felszólította a katonákat, hogy maradjanak hűek esküjükhöz, és hajtsák végre utasításait, „amitől a nemzet életben maradása függ"20. A kora délután folyamán azonban a rejtjeles parancsot, melyet Vörösnek kellett volna a fronton lévő seregek parancsnokaihoz küldenie, egy másikkal helyettesítették. Vörös nevében és beleegyezésével az új parancs úgy szólt, hogy a kormányzó proklamá-ciója, ahogyan kibocsátották, nem vonatkozik a csapatokra, és rövidesen különleges utasításokat kapnak arra vonatkozólag, mit tegyenek. Addig folytassák a harcot.21 Később a délután folyamán, amikor az adóállomást német segítséggel nyilas elemek foglalták el, többször beolvasták Vörösnek a harc folytatására vonatkozó új parancsait egy felhívással együtt, mely Budapestre szólította Beregfy Károly nyilasbarát tábornokot.22
Az éter hullámait aznap délután betöltő ellentmondásos hírek és utasítások megzavarták és tanácstalanná tették a fegyveres erőket és a polgári lakosságot. Mivel a lojális hadseregparancsnokok és az ellenállás vezetői három nappal későbbre várták a „nulla órát", nem voltak felkészülve a határozott cselekvésre. A munkások, mint általában a tömegek, passzívak maradtak, és rádiókészülékeiken csüggtek abban a reményben, hogy a helyzetet majd megmagyarázzák nekik. Mint március 19-én, a megszállás idején, az embereken egyfajta kollektív tehetedenség lett úrrá, mely keveredett a küszöbönálló változásoktól való, a sokéves kommunistaellenes és zsidóellenes propaganda által táplált félelemmel. A passzivitást elmélyítette, hogy vasárnap lévén, az üzemek zárva maradtak.
Az egyeden látható örömnyilvánítás, akármilyen rövid életű volt is, a zsidó közösségtől és néhány hagyományosan Horthy-ellenes és nyilasellenes elemtől származott. Egyes zsidók letépték sárga csillagjukat, és mámoros örömmel hagyták el a csillagos házakat. A zsidó munkaszolgálatosalakulatok sok tagja levette sárga karszalagját, és eldobta lapátját és csákányát. Késő délutánra azonban örömüket sötét balsejtelem váltotta fel. Midőn Vörös parancsa nyomán a fegyveres erők, a csendőrség és a rendőrség túlnyomó többsége azok oldalán állt, akik „a harc folytatását" hirdették „a bolsevizmus ellen", a zsidók kezdtek rádöbbenni, hogy örömük korai volt. Nem a szabadulásuk órája ütött, hanem a háború egyik legszörnyűbb szakaszának a küszöbére értek.
Miután elvesztették az ellenőrzést a hatalmi eszközök
felett és a nyilasok szilárdan tartották a rádióállomást, Horthy és a köré
csoportosuló politikai-katonai személyiségek készek voltak elismerni, hogy a
játszmát elvesztették, és a radikális jobboldal hatalomátvétele befejezett
ténnyé vált. Ezért igyekeztek „fölösleges vérontás nélkül" átadni a
hatalmat. Ami azt illeti, Szálasi és előre összeállított kormánya -az egyeden,
amely még élvezte a németek bizalmát - türelmetlenül várt az SS védelme alatt,
hogy
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham907.pdf
Az egész kötetet lásd: