902 A SZÁLASI-ÉRA
gruppenfuhrer gondjaira bízott, aki az SS-erők és a Budapest védelmére kirendelt erők parancsnoka volt, idejét egy sor dokumentum elkészítésének szentelte, várva a hungarista rezsim hatalomátvételének beköszöntét.
Szálasi grandiózus tervei, melyek az akkori katonai helyzetben nemcsak irreálisak, de egyenesen bizarrak voltak, a zsidókérdés megoldását is magukban foglalták. A zsidókat, akik közül már csak a Budapesten és a munkaszolgálatos-alakulatokban lévők maradtak életben, és akiket szigorúan faji alapon határoztak meg, belföldi közmunkákon kellett volna foglalkoztatni a háború végéig, amikor is nemzetközi egyezmény keretében át kellett volna szállítani őket egy egyelőre meghatározatlan helyre.3 Szálasi a zsidókérdés megoldására vonatkozó programját a következőképpen foglalta össze:
A zsidóknak munkaszolgálatot kelj teljesíteniük a Nemzet számára az országon belül; a vélük való bánásmód a magatartásuktól függ majd; jogi helyzetüket törvény szabályozza; semmiféle különbséget nem szabad tenni zsidó és zsidó között. Amikor a háború befejeződik, az összes zsidót el kell távolítani Magyarországról nemzetközi egyezmény által meghatározott helyre. A zsidóknak sose szabad megengedni, hogy visszatérjenek magyar földre. A vegyes házasságok megsemmisítendők, és mindenki érvényt szerezhet ennek a jognak. Akik nem élnek vele, ugyanabba a kategóriába esnek, mint a zsidó házastárs; ilyen esetekben a gyerekek is zsidóknak számítandók.4
Ezt a politikai nyilatkozatot tekintette irányadónak Budinszky László nyilas igazságügy-miniszter, akire később elsőként bízták rá a zsidóügyek kezelését.
Míg a nyilasok várakoztak, Horthy és bizalmas tanácsadói igyekeztek keresztülvinni a fegyverszünet megkötésére vonatkozó, ügyetlenül titkolt terveiket. A kormányzó most már tudta, az angolszászok nem tudják és nem is akarják megakadályozni, hogy Kelet-Európa szovjet befolyás alá kerüljön, Abban a meggyőződésben, hogy a nyugati szövetségesek nem foglalkoznak sem Európa Balkán felől történő inváziójával, sem légi úton szállított alakulatokat nem dobnak át Magyarországra, hogy „meggátolják a bolsevizmus előretörését" (ez korábban magyar ábránd volt), Horthy végül felhatalmazást adott, hogy kössenek fegyverszüneti egyezményt a Szovjetunióval.5 Szeptember 27-én megbízta Bakay Szilárd tábornokot, egyikét annak a kevés magas rangú katonatisztnek, akiben még megbízott, hogy vegye át azoknak az erőknek a parancsnokságát, melyeknek a főváros védelmét kellett ellátniuk az átállás alatt. Bakayt azonban október 8-án, miközben visszatérőben volt a Duna Palota Szállóban lévő főhadiszállására, a Gestapo elrabolta. Vele együtt a németek a Budapest védelmére vonatkozó titkos terveket is megkaparintották.6
A fegyverszünet tervét, akárcsak a katonai
elővigyázatossági intézke
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham902.pdf
Az egész kötetet lásd: