A végkifejlet felé
HORTHY DÖNTÉSÉ a deportálások felfüggesztéséről, majd Sztójay Döme miniszterelnök menesztéséről, meggyőzte a németeket arról, a magyar kormányzó valóban úgy döntött, hogy Magyarország kilép a tengelyhatalmak szövetségéből. A németek természetesen a kormányzó és a magyar kormány minden lépéséről pontosan tudtak, ügynökeik, akik között sok magas beosztású kormánytisztviselő is akadt, mindenről informálták őket. Következésképp nem vesztegették az időt, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a Harmadik Birodalom érdekeinek védelmére.
Edmund Veesenmayer - az ideológiailag szilárd, de
politikailag pragmatikus náci diplomata - tisztában volt a kormányzó
„hitszegő" tevékenységével, azonban azt hitte, hogy most is, mint
márciusban, Horthy felszínen maradását kívánják meg a Birodalom érdekei.
Helyesen látta, hogy a kormányzó személye nemcsak a magyar nép szuverenitását
képviseli, hanem egyúttal törvényességet is kölcsönöz a kormány lépéseinek, így
aztán, nehogy még jobban elidegenítse Horthyt, Veesenmayer hajlandó volt
eltűrni Lakatos Géza tábornok új, katonai kormányát. Sőt augusztus végén még
fogadta is Lakatost a német követségen, jóllehet ő és beosztottja, Kurt Haller
már intenzív tárgyalásokat folytatott a nyilasok képviselőivel egy Szálasi
vezette kormány megalakításának lehetőségéről. A báró Kemény Gáborral, a
nyilasok jövendő külügyminiszterével folytatott egyik megbeszélésen Haller
odáig ment, hogy felvetette: letartóztatják Lakatost, és úgy gyakorolnak
nyomást Horthyra, hogy megfenyegetik annak a hamis hírnek a közzétételével,
hogy a felesége állítólag zsidó származású. Veesenmayer szerette volna
összeötvözni a Horthy által kínált törvényesség látszatát a Szálasitól várt
szolgai hűséggel, így aztán augusztus 29-én megszervezte e két magyar vezető
újabb találkozását. Csakhogy a magyar jobboldal arisztokrata-konzervatív és
ultraradikális szárnyai e két képviselőjének korábbi találkozójához hasonlóan,
ez az ösz-szejövetel is eredménytelen maradt.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham900.pdf
Az egész kötetet lásd: