90 A MAGYARORSZÁGI ZS IDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐTT
rületén a vezetők rendszerint jó hazafiak, cionistaellenesek és az asszimiláció hívei voltak. S mivel a közösség kiválóságainak számítottak, rutinszerűen jelölték és simán meg is választották őket. Nagyon sokat tettek hitsorsosaik érdekében, anélkül hogy a hitközséghez tartozó kis zsidókkal bensőséges kapcsolatba kerültek volna.
A neológia és ortodoxia központi szervezeteinek, valamint a budapesti intézményeknek a vezetőségeiben jobbára olyan emberek ültek, akik a felső középosztályból vagy a nemesség alsóbb rétegeiből jöttek.43 Különösen jellemző volt ez a fajta társadalmi háttér az ország legnagyobb zsidó közösségének, a Pesti Izraelita Hitközség vezetőinek az esetében. A 19 tagú vezetőtestületet ügyvédek, gyárosok, országgyűlési képviselők, bankárok alkották. Tízen közülük méltóságos urak voltak, és egynek a kegyelmes cím járt. A hitközségi tagság túlnyomórészt kisvállalkozókból, iparosokból, tisztviselőkből állt, de közülük egy sem volt tagja a vezetőségnek.44 Nem volt másként a nagyobb vidéki hitközségekben sem. A zsidó vezetők, osztályhelyzetükhöz és társadalmi rangjukhoz híven, mind politikailag, imind szociális és gazdasági kérdésekben konzervatív nézeteket Vallottak, s keresztény honfitársaikhoz hasonlóan a nacionalista, irredenta törekvéseket támogatták. Feltűnően hiányoztak a vezetőségből az olyan, teljességgel asszimilálódott zsidó üzletemberek és gyárosok, mint például Goldberger Leó vagy Weiss Alfonz báró, nem is szólva az olyan kikeresztelkedett iparmágnásokról, mint Chorin Ferenc. Nem vonzotta vagy éppenséggel kizárta magából ez a kör a kiemelkedő zsidó művészeket, intellektueleket, cionistákat. 45 És persze feltűnően hiányoztak- összhangban az akkoriban mindenütt másutt is érvényesülő úzussal - a nők és a fiatalok is.
Magas erkölcsi elvek vezérelték az országos vezetőket, és
igyekeztek előmozdítani a zsidó közösség vallási és társadalmi jólétét,
működésüket azonban a formalizmus és a jogkövetés jellemezte, az a törekvés,
hogy a dzsentri viselkedésmintát kövessék. Eltérőleg a román nemzeti tudatú zsidó
vezetőktől, a magyarországiak a zsidó érdekek előmozdításában és védelmében
szégyenlettek a politika színterére lépni, és egyforma hevességgel szálltak
szembe a cionistákkal és egy magyar zsidó párt szószólóival. Röviddel az első
zsidótörvény meghozatala után a magyarországi zsidó vezetés álláspontját Stern
abban öszegezte, hogy „Magyarországon nincs önálló zsidó párt és nem is lesz...
mert a zsidók zsidó vallású magyar állampolgárok akarnak maradni"46.
így a két háború közötti időszakban a zsidó vezetők az egyre húsbavágóbb
zsidóellenes intézkedésekre apolo-getikával válaszoltak. A magyar nemzet iránti
hűségüktől és a dzsentriarisztokrata vezető körökhöz fűződő kapcsolataiktól nem
hagyták magukat eltántorítani. A vezetők előző nemzedéke az első világháború
után
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham90.pdf
Az egész kötetet lásd: