884 A DEPORTÁLÁS OK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLAS I-PUCCSIG
léke felsorolta a budapesti gyűjtőközpontokat, valamint a vidéki „evakuálási központokat", azaz koncentrációs táborokat.
A memorandum szerint a budapesti zsidókat nyolc stratégiai helyen kell összegyűjteni és nem sokkal később átvinni az Alsónémedi, Gyál-puszta, Maglód, Üllő, Dunaharaszti és Tura közelében lévő táborokba.192 Grell biztosította fölötteseit, hogy a művelet aznap már még is kezdődött meghatározatlan számú zsidó teherautón történő elszállításával. Úgy becsülte, naponta 250-350 zsidót visznek majd el.193 A Ferenczyvel tartott szeptember 30-i megbeszéléséről szóló jelentésében Grell valamivel borúlátóbbnak tűnt. Iránymutatást kért, mert az volt a benyomása, Ferenczy ürügyet keres, hogy elhalassza az ígért deportálásokat. Grell nyilván tévesen értelmezte Ferenczy szándékait, melyek alapjában véve megegyeztek az övéivel. Jóllehet Ferenczy először valóban panaszkodott, hogy képtelen megkezdeni a budapesti zsidók kitelepítését, mert a turai tábort átvette egy Wehrmacht-egység, egy héttel később, október 7-én azt javasolta, hogy a zsidókat inkább a varsóihoz hasonló gettóban helyezzék el.194
Grell különféle memorandumait Veesenmayer október 10-én juttatta el a német külügyminisztériumhoz egy kísérőlevéllel, melyben arról panaszkodott, hogy a magyar hatóságok által adott különböző biztosítékok ellenére „egyetlen kerületet sem tisztítottak meg tisztességesen a zsidóktól". Megjegyezte, hogy legalábbis el lehetett volna kezdeni a zsidók Budapestről történő evakuálását, „ha nagyobb energia és kevesebb humanitárius meggondolás... érvényesül". Veesenmayer javasolta, hogy a német magatartást változtassák meg, és kezdeményezzenek új intézkedéseket, „hogy maguknak a német csapatoknak a segítségével vagy a magyar kormányra gyakorolt nyomás révén végrehajtassék a megmaradt zsidók evakuálása Magyarországról vagy Budapestről"195. Horst Wagner, az In-land II. osztály vezetője azzal továbbította Veesenmayer üzeneteit Rib-bentropnak, hogy a magyarok azért vonakodnak végrehajtani a zsidóellenes programot, mert szeremének „alibit biztosítani maguknak... jövőbeli eshetőségekre". Wagner úgy vélte, a zsidókérdés megoldása Magyarországon SS-csapatok bevetését igényli, és azt kérdezte, nem kellene-e Himmlerrel konzultálni ebben az ügyben.196
A németek bosszúsak és csalódottak voltak, amiért nem
sikerült tökéletesen végrehajtaniuk a végleges megoldást, de legalább
ugyanannyira dühösek is a magyarok szinte nyílt próbálkozásai miatt, hogy
kievickéljenek a háborúból. Pontosan tájékozódtak a kormányzó elnökletével e
kérdésről folytatott összes tanácskozásról197 és a minisztertanács
erre vonatkozó összes döntéséről. A magyarok a nyár közepén kezdték fontolgatni,
hogy mentik, ami menthető, amikor végleg meggyőződtek róla, hogy a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham884.pdf
Az egész kötetet lásd: