880 A DEPORTÁLÁS OK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLAS I-PUCCSIG
Az első hitelt érdemlő értesülést a zsidók munkára való mozgósításának természetéről és méreteiről szeptember 7-én tették közzé. Az újságok hangsúlyozták Magyarország nehéz helyzetét, és a tényt, hogy sok ezer Zsidó hónapok óta tűrhetetlen helyzetben, munka és jövedelem nélkül él, míg az ország akut munkaerőhiánnyal küzd. Hírt adtak róla, hogy ezentúl az összes 14 és 70 év közötti zsidót, nemre és mentességi státusra való tekintet nélkül, igénybe veszik az országon belül végzendő „védelmi munkákra", alkalmassági vizsgálat után.179
Másnap az újságok további részleteket közöltek a sorozási eljárásokról. Különleges vizsgálóbizottságoknak kellett minősíteniük a zsidókat, és beosztaniuk őket a képzettségüknek megfelelő különféle védelmi munkákra. A munkára kiválasztottak ugyanazokat az ellenszolgáltatásokat kapták, mint általában a munkaszolgálatosok. A védelmi munkákra alkalmatlanokat vidéki táborokban kellett koncentrálni a Vöröskereszt felügyelete alatt, és lehetőleg helyi vállalkozásoknál alkalmazni szakképzettséget nem igénylő munkákra. A szakmunkásokat honvédelemmel kapcsolatos ipari munkára kellett beosztani, és csillagos házakban kellett elhelyezni. A munkára nem fogható zsidók, így a gyermekek és az idősek elhelyezéséről a Vöröskereszt felügyelete mellett kellett gondoskodni.180 A zsidók munkamozgósítására vonatkozó terv kidolgozását és végrehajtását a honvédelmi minisztériumban Heinrich János ezredesre bízták. Ez a rendkívül becsületes és jó szándékú tiszt, akinek Horny Ernő vezérőrnagy volt a parancsnoka,181 szorosan együttműködött Gobbi Ede századossal. Az utóbbi dolgozta ki a mozgósítóprogram részleteit, köztük a sorozóközpontok tevékenységének előírásait. A jelöltek orvosi kivizsgálását dr. Doby József katonaorvos irányította. A Zsidó Tanácsot Schalk Ferenc képviselte a sorozásai bizottságban, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy elnyújtsa a sorozási eljárást.
Bár a program a honvédelmi minisztérium hatáskörébe tartozott, a Zsidó Tanács tisztségviselői szervezték a megvalósítását, köztük Adorján Antal, Faludi Ferenc, Müller Rezső, Ripper Frigyes és Stöckler Lajos. A magyar közigazgatásban tevékenykedő jobboldali elemek nehezményezték Heinrich ezredes „zsidóbarát" tevékenységét, és elintézték, hogy szeptember végén frontszolgálatra vezényeljék.182
Az 1874 és 1930 között született valamennyi zsidó összeírását a légoltalmi parancsnokok feladatává tették. Az ő feladatuk volt az is, hogy a felügyeletük alá tartozó összeírt zsidókat elvigyék a sorozóállomásokra, és átadják őket a sorozótisztnek az elkészített listákkal együtt. A zsidók következő kategóriáitól nem kívánták meg a szolgálatot:
- mentesített hivatásos katonák;
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham880.pdf
Az egész kötetet lásd: