A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 879
házi vezetők számára. Július végén a minisztertanács utasította a honvédelmi minisztériumot, hogy a főváros hatóságai útján sorozzon be 2000 sárga csillag viselésére kötelezett segédmunkást és szakmunkást romeltakarítási munkálatokra.176 A Zsidó Tanácson belül a munkaszolgálattal összefüggő sorozási és igazgatási feladatokat a Hadviseltek Bizottsága látta el. A besorozott zsidók napi egyszeri étkezést és napidíjat kaptak, és szolgálatuk általában egyenértékű volt azzal, amit a munkaszolgálatosszázadokban nyújtottak. Augusztus első hetére a Zsidó Tanács Síp utca 12. sz. alatti székháza hivatalos „munkaszolgálati sorozóközponttá" vált, mely a honvédelmi minisztérium XI. csoportfőnökségének fennhatósága alatt működött.177 A hónap vége felé a romeltakarítási munkálatokat összekötötték a zsidó munkaerő általános mozgósításával védelmi és azokhoz kapcsolódó objektumokon való esedeges alkalmazás céljából.
A németek persze továbbra sem mondtak le a végleges megoldásról, és egyre jobban idegesítette őket, hogy nincs haladás a budapesti zsidók kitelepítésére vonatkozó egyezmény végrehajtásában. Megpróbálták felhasználni a svéd és a svájci tervek szerint történő zsidókivándorlás kérdését arra, hogy nyomást gyakoroljanak a magyarokra, és rávegyék őket a kitelepítési program beindítására. Mivel azonban augusztus végére helyzetük jelentősen meggyengült, már nem voltak abban a helyzetben, hogy keresztülvigyék akaratukat. Mindamellett taktikai okokból először Budapestről 1000 zsidó legalább jelképes kitelepítéséhez ragaszkodtak.178 Taktikájuk nyilván arra irányult, hogy magát a kitelepítés elvét megalapozzák; arra számítottak, ha próbálkozásuk sikerül, folytatják a dolgot, először a vidékre történő tömeges kitelepítéssel, majd a deportálással.
A zsidó vezetők ismerték a kitelepítésre vonatkozó
egyezményt, és tisztában voltak a terv lehetséges buktatóival is. Mivel a
Ferenczyvel való együttműködés során kénytelenek voltak bizonyos kockázatokat
vállalni, ugyanakkor szerettek volna elővigyázatossági intézkedéseket hozni,
úgy döntöttek, szavakban támogatják az egyezményt, és úgy tesznek, mintha
szorgalmasan dolgoznának a végrehajtásán. Az egyezménynek azt az előírását
használták ki, mely „európai követelményeknek" megfelelő táborok
létesítését írta elő> (A honvédelmi minisztérium, melynek köszönhetően sok
ezer zsidó menekült meg a vidéki deportálások idején, készségesen
együttműködött velük.) Úgy döntöttek hát, hogy először csak néhány zsidó
munkabrigád kirendelését fogják előkészíteni a koncentrációs táborok
felépítésére. E munkabrigádok tagjait ugyanazon az alapon választották ki, mint
a romeltakarító különítményekéit. A budapesti zsidók koncentrálását csak azután
lehetett volna megkezdeni, hogy felépülnek a táborok, és a Vöröskereszt
meggyőződik róla, hogy megfelelnek az „európai követelményeknek".
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham879.pdf
Az egész kötetet lásd: