A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 877
enyhült. Miután Bakyt és Endrét eltávolították, a zsidóügyek a belügyminisztériumban Perlaky Gyula minisztériumi osztálytanácsos hatáskörébe kerültek. Az új kormány politikájának megfelelően Perlaky intézkedett, hogy engedjék szabadon a Horthyligeten167 fogva tartott zsidókat, valamint a Kistarcsán őrzött 220 túszt.168 Stöckler Lajos vezetésével egy delegáció kereste fel Hennyey Gusztáv új külügyminisztert, kérve, hogy a kormány találjon módot a deportált zsidók megsegítésére.169 Különféle vöröskeresztes szervezetekkel együttműködve, Hennyey kulcsszerepet játszott abban, hogy rávették a svéd hatóságokat, küldjenek csomagokat a különféle koncentrációs táborokba. Habár az ajándékokat megérkezésükkor a németek ellopták, a zsidók hálásak voltak: Hennyeynek tett nyilatkozatában Stöckler kijelentette, hogy „hosszú idő óta ez volt a magyar kormány első jóakaratú gesztusa a zsidók iránt, akik tudják ezt értékelni"170.
A kormány zsidópolitikájának új irányát tükröző másik döntés az volt, hogy nagyobb mozgásszabadságot engedélyeztek a zsidóknak a soron következő zsidó ünnepek alatt és a munkájukkal kapcsolatban.171
Lakatos szeptember 21-én, a magyar felső- és alsóház együttes ülésén tartott bemutatkozó beszédében összefoglalta kormánya álláspontját a zsidókérdésről:
...A zsidókérdés rendezése tekintetében folyamatban van olyan eljárás végrehajtása, amely a törvényes lehetőségek szigorú alkalmazásával a legártalmasabb elemeknek és a munkanélkülieknek hasznos munkára való beállítását fokozatosan biztosítja.172
A beszédet követő vitában Kóródy Tibor országgyűlési képviselő kért szót a zsidókérdésben. Koródy, akit eredetileg nyilas képviselőként választottak meg, a nyár folyamán megváltoztatta álláspontját, és szoros kapcsolatot tartott fenn Komoly Ottóval, könnyíteni igyekezve a budapesti zsidók sorsán.173 Azzal döbbentette meg a képviselőházat, hogy a kormány által hozott „törvénytelen intézkedések" visszavonását és az egész zsidókérdés felülvizsgálatát követelte. A parlamenti jegyzőkönyv következő része tükrözi nyilatkozata és a reagálások jelentőségét:
...Olyan rendeletek tömegét láttuk ebben az elmúlt hat hónapban, amelyekből semmiféle haszna nem volt a nemzetnek (egy hang a szélsőbaloldalon: Magának igen!), hanem az egyedüli célzatuk az volt, hogy kárt okozzanak másoknak, a zsidóságnak. (Zajos ellentmondások a szélsőbaloldalon.)
Nagyon jól tudjuk, hogy a zsidórendeletek
megszámlálhatatlan sora, amelyet ez alatt a hat hónap alatt kiadtak és
keresztülvittek, semmiféle javulást nem hozott, még a háború kérdéseiben sem
(folytonos zaj - elnök csenget), sőt a totális kiállás szabotálását is jelenti
például az, hogy ebben az országban, itt Budapesten, a legnagyobb munkáshiány
idején ma is 250 000 zsidó él, aki
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham877.pdf
Az egész kötetet lásd: