874 A DEPORTÁLÁS OK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLAS I-PUCCSIG
mondta, hogy „rövidesen" elviteti őket a fővárosból az ország belsejébe, de a lelkiismerete nem engedi, hogy hozzájáruljon Németországba való deportálásukhoz. A magyar kormány más képviselői ugyanezt az álláspontot vallották. A külügyminisztérium is úgy tájékoztatta minden külföldi képviselőjét, hogy „zsidódeportálás többet nem lesz"155. Bonczos augusztus 24-én tájékoztatta Eichmannt, hogy Horthy utasításainak megfelelően és „az ő korábbi álláspontjával ellentétben", a budapesti zsidókat öt nagy táborba telepítik át, melyeket még fel kell építeni valahol a fővároson kívül, de nem fogják Németországba deportálni őket. Eichmann nyilvánvalóan megütközött, és kérte a Birodalmi Biztonsági Főhivatalt, az RSHA-t, hogy rendelje vissza a Sonderkommandót, mivel fölöslegessé vált.156
Himmler válasza egy Ottó Winkelmann-nak, az SS és a német rendőrség magyarországi főparancsnokának küldött távirat volt - melyet augusztus 24-én hajnali 3 órakor kézbesítettek-, és melyben megtiltotta a Magyarországról való további deportálásokat.157 A román átállás után az SS birodalmi vezetője semmiképp sem akarta megsérteni a magyarokat, és Hitlernek a zsidókérdésben elfoglalt ideologikusabb álláspontja ellenére úgy döntött, még a végleges megoldás részleges kudarca árán is megőrzi Magyarországot a tengely táborában. Himmler döntése természetesen nem jelzett alapvető változást a zsidókérdésben, csak taktikai visszavonulást tükrözött, mely katonai meggondolásokon alapult, és azt célozta, hogy biztosítsa a Romániában és a Balkánon lévő német csapatok helyzetét, garantálja, hogy a „Magyarországon át vezető utánpótlási vonalakat és menekülési útjukat ne vágják el". A végleges megoldás programját a katonai helyzet remélt stabilizálódása után kívánta folytatni.
A magyar kormány döntését további zsidódeportálások
megakadályozásáról augusztus 25-én közölte hivatalosan Veesenmayerral
Remé-nyi-Schneller Lajos, aki egy ideje ügyvezető miniszterelnökként
tevékenykedett.158 Ezzel csaknem egyidejűleg Ferenczy szinte
teljhatalmat kapott a zsidókérdés kezelésében. Erről egy augusztus 28-i
keltezésű üzenetében tájékoztatta a Zsidó Tanácsot, hangsúlyozva, hogy ettől a
naptól fogva semmiféle más magyar vagy „szövetséges" (azaz német) szerv
vagy szervezet képviselője nem tárgyalhat a Tanáccsal, nem adhat parancsokat
vagy utasításokat neki. Ezeket a funkciókat ezentúl kizárólag ő gyakorolja majd
a belügyminisztérium képviseletében.159 Másnap Bonczos értesítette
az összes főispánt Ferenczy megbízatásáról, és kérte, hogy teljes mértékben
működjenek együtt vele feladatai teljesítésében.160 Reményi-Schneller,
Ferenczy és Bonczos fellépései már világosan tükrözték annak az új kormánynak a
szellemét és politikáját, melynek hivatalos kinevezésére Horthy készülődött.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham874.pdf
Az egész kötetet lásd: