A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 871
elkészítette a németeknek átnyújtandó levelek tervezetét is. Ezek szerint a „német hadigazdálkodáshoz szükséges zsidó munkaerőket" augusztus 28-tól kellett a németek rendelkezésére bocsátani,147
Közben diplomáciai szinten a Ferenczy-terv keretében folytatódtak a német-magyar tárgyalások a deportálások lehetséges újrakezdéséről. Kétszeri halasztás után a budapesti zsidók deportálását augusztus 25-re tűzték ki.148 Nem sokkal az augusztus 7-i kormányátalakítás után Sztójay biztosította Veesenmayert, hogy a deportálásokat „8-14 napon belül" folytatni fogják. Bonczos augusztus 13-án hasonló ígéretet tett Eich-mann-nak. Az augusztus 25-i dátumot azon az alapon választották ki, hogy addigra elkészülnek a kiutazási engedélyek a svájci és a svédországi csoportszámára.
Megegyeztek, hogy a deportálásokból kihagynak minden idegen állampolgárságú zsidót (őket augusztus 26-án internálni kellett) és kb. 3000 „mentesített" zsidót, akikkel Horthy különösen törődött449
Még a Frenczyvel kötött titkos egyezségről tudomással bíró zsidó vezetők is azonnali katasztrófától tartottak, amikor a börtönből kiengedett Pető azt a parancsot kapta, hogy készítsen listát a Tanács vezetőiről, tisztségviselőiről és alkalmazottairól, és adja le az Eichmann-féle Sonder-kommando sváb-hegyi főhadiszállásán. Hogy húzza az időt, a Tanács elkészített egy listát, melyen több mint 1000 név szerepelt, de a lakcímeket nem tüntették fel. A hiányzó információkat a németek csak egy nappal a tervezett deportálások előtt kérték.
Úgy látszik, a magyarországi Sonderkommando bosszúálló hangulatban volt. Az SS a nácik uralta Európában mindenütt, ideértve a magyarországi megyéket is, igyekezett elnyerni a zsidó tanácsok tagjainak együttműködését. Az utolsók között vitték be őket a gettóba, és rendszerint az utolsó transzporttal deportálták őket. Budapesten azonban a zsidó vezetők állandóan erősíteni próbálták kapcsolataikat a magyar politikai, katonai és kormányzati vezetőkkel, és bíztak abban, hogy a háború végéig életben tartják közösségüket. Konkrét céljuk az volt, hogy megszerezzék a magyar hatóságok támogatását a megmaradt zsidók deportálásának megakadályozására. Az SS felismerte, hogy a zsidó vezetők befolyása növekszik, ami tükröződött Horthynak a deportálások leállítására vonatkozó döntésében és a kistarcsai incidensben is. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy Budapesten a zsidók sikeres deportálása megköveteli a Zsidó Tanács előzetes felszámolását.
Ferenczy fölfedte a német tervek egyes részleteit, amikor
augusztus 24-én találkozott Petővel és Wilhelmmel. Megerősítette, hogy az SS
úgy döntött, előbb a Tanács tagjait és családjukat deportálják. A tervezett
művelet más részleteit is elmondta nekik, beleértve a kerületek kiürítésé
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham871.pdf
Az egész kötetet lásd: