870 A DEPORTÁLÁS OK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLAS I-PUCCSIG
a zsidókérdés körül. Szerinte ezt indokolták a belpolitikai okok, a németmagyar viszonnyal összefüggő okok, és Magyarország csakis így teljesíthette a semleges országokkal és a Nemzetközi Vöröskereszttel szemben vállalt kötelezettségeit á svéd és a svájci listán szereplő zsidók kivándorlásával kapcsolatban.
Jungerth-Arnóthy kifejtette: a zsidókérdés körül nyugalmat lehetne teremteni, ha a kormányzó kibocsátana egy nyilatkozatot, melyben meghatározná, milyen intézkedéseket kész hozni cserében a németek által vállalt bizonyos kötelezettségekért. Jungerth-Arnóthy szerint 164 000 zsidót tartottak nyilván Budapest csillagos házaiban, közülük 20 000 volt a kikeresztelkedett, és 10 000 fő emigrálását engedélyezték. Javasolta, hogy a megmaradó 134 000 ember problémáját a következőképpen oldják meg:
- kb. 50-60 000 „galíciainak és beszivárgónak" minősített zsidót fel kell ajánlani a németeknek;
- a munkaszolgálatos-egységekben szolgáló zsidókat és családtagjaikat (feleség, gyerekek, esedeg szülők) meg kell tartani, az aktívan nem foglalkoztatottakat azonban vidéki gettókba kell zárni, „úgy mint a 45 000 zsidó a németországi Theresienstadtban";
- a zsidóellenes rendelkezések alól törvényesen mentesített zsidókat, valamint a Horthy különengedélyével mentesítetteket - bizonyos létszámkereten belül - meg kell tartani az országban.
Cserében a németek bocsássanak ki egy nyilatkozatot, melyben leszögezik:
, . - a fenti intézkedések eredményeként a zsidókérdést megoldottnak tekintik, és így legalább a zsidóügyekkel foglalkozó SD-szervek az országot elhagyják;
- a németek és a Zsidó Tanács között minden közveden kapcsolatot megszakítanak, és nem kerül sor a kistarcsaihoz és a sárvárihoz hasonló egyoldalú deportálásokra;
- a különféle emigrációs tervekről közvedénül a zsidókkal, a magyar hatóságok bevonása nélkül folytatott tárgyalásokat beszüntetik;146
- engedélyezik a Nemzetközi Vöröskereszt, a svájci kormány és a Svéd Vöröskereszt által kezdeményezett kivándorlási akciókban részt vevők ki-, illetve átutazását;
- biztosítják, hogy a kiszállítottak életben maradnak;
- elismerik, hogy a kiszállítottak vagyona magyar nemzeti vagyon marad.
Az álláspontokat rögzítő dokumentumon kívül a
külügyminisztérium
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham870.pdf
Az egész kötetet lásd: