A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 869
(az itteni táborból deportálták július folyamán a Budapest körüli elővárosok zsidóit) nagyon nyomasztó hangulatot teremtett a fővárosi zsidók körében. Ahogy terjedtek a hírek a deportálás közeledtéről, úgy kerültek fizikailag és lelkileg is egyre feszültebb állapotba. Félelmeik ezúttal mégis alaptalanok voltak, mert a magyar csendőrség már nem állt oly készségesen a németek rendelkezésére, mint július 8-a előtt. Ráadásul Bakyt és Endrét időközben fölmentették a zsidóügyek intézésétől, Ferenczy pedig látszólag alibit keresett.
Az augusztus 5-i határidő lejártát és Jaross belügyminiszternek Bon-czos Miklóssal való, két nappal később bekövetkezett felváltását nagy megkönnyebbülés fogadta. Ez azonban ideiglenes volt; augusztus 9-én éjszaka Freudiger Fülöp családjával és jó néhány barátjával együtt Romániába szökött, és a hír már másnap elterjedt a zsidó közösségben. Freu-digernek Wisliceny segítségével sikerült megszöknie, akivel elég jó viszonyban állt szinte a német megszállás kezdete óta, hála a pozsonyi Wéissmandel rabbi közvetítésének (lásd a 14. fejezetet). A külföldi zsidó vezetőkkel és Wislicenyvel-fenntartott szoros kapcsolatai miatt Freudigen: tekintették a zsidó közösség egyik legjobban informált tagjának. Vá-radan távozását a küszöbönálló deportálások előjeleként értelmezték. Freudiger menekülése nemcsak pánikot idézett elő a tájékozadan zsidó tömegek körében, hanem a Tanács néhány vezetőjének letartóztatásához is vezetett. Gábor Jánost majdnem azonnal letartóztatták, miután Freudiger szökése ismertté vált; véledenül éppen akkor ment be Eichmann hivatalába. Augusztus 18-án a Gestapo Petőt, Sternt és Wilhelmet is letartóztatta, akiket az előző napon mentesítettek a sárga csillag viselése alól. Sternt és Wilhelmet másnap Horthy kormányzó erélyes közbelépésére szabadon engedték, Petőt azonban bántalmazták, és augusztus 21-ig fogva tartották.
A Freudiger család távozása sok vitát váltott ki mind a háború alatt, mind a háború után. Freudiger ellenfelei úgy érveltek - és érvelnek ma is -, hogy csaló módon használta fel azokat az údeveleket, melyeket a román kormány bocsátott a Magyarországon élő román illetőségű zsidók rendelkezésére. Freudiger azonban következetesen azt állította, hogy az általa és a családtagjai által használt dokumentumokat egy akkoriban Bukarestben élő rokona, Meisner Jenő révén kapta.144
Az augusztus 7-i kormányátalakítás ellenére a zsidókérdés
továbbra is sokat foglalkoztatta a magyar hatóságokat mind belpolitikai
szempontból, mind pedig a németekkel való alkudozásaik kapcsán. Az átszervezett
minisztertanács augusztus 10-i ülésén Jungerth-Arnóthy ismét kezdeményezett:
körvonalazta a külügyminisztérium által kidolgozott álláspontot.145
Olyan politikai vonal elfogadását sürgette, mely nyugalmat teremt
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham869.pdf
Az egész kötetet lásd: