A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 867
gyarország csendőri és katonai erői együttesen közbelépnek a zsidók elhurcolásának megakadályozására.
Mivel sem a zsidó tömegeknek, sem a Zsidó Tanács más tagjainak nem volt fogalmuk a Ferenczy és a legfelső zsidó vezetés közötti titkos egyezségről, a csendőrök megjelenése Budapest utcáin a küszöbön álló deportálásokról szóló rémhírekkel együtt pánikot váltott ki a főváros zsidó lakosságának körében. Stöckler Lajost, akit július 22-én neveztek ki a Tanácsba, különösen felháborította, hogy a vezetőség nem hívott össze végrehajtó bizottsági ülést a megmaradt zsidó közösség előtt álló problémák megvitatására. Több alkalommal nyilvánosan hangot is adott érzelmeinek.138
Időközben Stern és közeli munkatársai folytatták a munkát a Fe-renczyvel kötött titkos egyezség részletein. Egy alkalommal arról a lehetőségről is beszéltek, hogy aktívan ellenállnak a németeknek és magyar bérenceiknek, a szervezett munkásság segítségével. A munkástámogatást két kiemelkedő magyar szakszervezeti vezető helyezte kilátásba - Kabók Lajos szociáldemokrata képviselő és Karácsonyi Sándor, a Vasas Szakszervezet vezetője -, akik a zsidó vezetők kérésére szintén találkoztak Fe-renczyvel. (A nyilasok 1944 őszén mindkettőjüket kivégezték.)
Ferenczy és Lulay óvatosságból ragaszkodott hozzá, hogy minden tervet tartsanak titokban még a Sztójay-kormány tagjai előtt is, különben mindnyájan veszélybe kerülhetnek. Pető, aki már szoros személyes kapcsolatot épített ki ifj. Horthyval, pontosan tájékoztatta a kormányzó fiát minden fejleményről.
A zsidó vezetőkkel tartott egyik megbeszélésén Ferenczy a segítségüket kérte ahhoz, hogy kihallgatást kapjon a kormányzótól. Ifj. Horthy jó szolgálatai révén augusztus elejére kitűzték a találkozót; Ferenczy ebben a hónapban még háromszor találkozott a kormányzóval. Ellátta őt a Gestapo magyarországi tevékenységére és az országban tartózkodó különböző német egységek erejére vonatkozó legfrissebb információkkal.139 A kormányzóval folytatott első megbeszélésen Ferenczy egy tiltakozó jegyzék német nyelvű szövegét is átadta, melyet a Tanács közreműködésével készített, és át akart adni Veesenmayernak. A jegyzék célja az volt, hogy világosan leszögezze a magyar kormány álláspontját a zsidókérdésben, és öt főbb pontot tartalmazott:
- a magyar kormány kész átadni Németországnak azokat a
munkaszolgálatosokat, akiknek családja már Németországban van (kb. 55-60 000
fő), valamint a.büntetett előéletű vagy közveszélyes zsidókat, azzal a
feltétellel, hogy őket „kizárólag munkaszolgálatra" alkalmazza;
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham867.pdf
Az egész kötetet lásd: