866 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG
nem akarták kockáztatni viszonylag nagyszámú zsidó esetléges kivándorlását, mégis tartottak tőle, hogy Ferenczy terve csak trükk, mely a deportálások felújításához vezet. Úgy döntöttek, nagyon óvatosan fognak hozzá a dologhoz, hogy közben kipuhatolják Ferenczy kérésének igazi értelmét és következményeit. Ragaszkodtak ahhoz, hogy megkapják az érintett személyek listáját, mondván: a személyi adatok nélkül nem tudják megszervezni az átköltöztetést. Legnagyobb meglepetésükre Ferenczy tüstént átadta a svéd listát. Néhány nappal később Ferenczy hivatalának nyomására a Tanács vezetői szabaddá tettek néhány csillagos házat a Pozsonyi úton a svédországi bevándorlásra kiválasztott zsidók számára. Ezek lettek az első ún. védett házak, melyek később a nemzetközi gettó magjaiként szolgáltak a Szálasi-éra alatt (lásd a 26. fejezetet), s egyúttal konfliktusokat is előidéztek a zsidó vezetők körében.
Nem sokkal később Kurzweil és Ferenczy egy második megbeszélést tartott, ezúttal a Tanács több más tagjával és vezetőjével (köztük Pető Ernővel, Berend Bélával és Gábor Jánossal), valamint Lulay Leó századossal, Ferenczy helyettesével együtt. Ferenczy a megváltozott helyzetről beszélt a zsidó vezetőknek, a németeknek a deportálásokban játszott vezető szerepéről, valamint az „élet-halál küzdelemről", melyet ő és közeli munkatársai vívnak a Gestapóval. Hogy leplezze saját bűnös szerepét a végleges megoldás programjában, naivitást és ártatlanságot színlelve érdeklődött Auschwitz realitásairól, mondván, nem tudott odautazni, hogy első kézből szerezzen be információkat.135
A csoport nevében Pető felvilágosításokat adott neki a német megsemmisítőtáborokról, és emlékeztette őt a tengely kényes katonai helyzetére, közölve, hogy Magyarországnak a békekonferencián kára származhat abból, hogy kegyetlenül bánt a zsidókkal.
E megbeszélés után Ferenczy kapcsolatai jobbára a Tanács
három vezető személyiségére (Pető, Stern és Wilhelm) korlátozódtak, jóllehet
néhány alkalommal találkozott Kasztner Rezsővel, Stöckler Lajossal és a
cionista vezetővel, Komoly Ottóval is.136 A megbeszélések egy részét
Stern otthonában tartották, a legnagyobb titokban. Ferenczy ismét megpróbálta
meggyőzni a zsidó vezetőket saját ártatlanságáról, igyekezett
„bebizonyítani", hogy a deportálásokért és a velük összefüggő minden
szörnyűségért kizárólag a németek a felelősek.137 Kihasználva
Ferenczy megváltozott helyzetét és azzal táplálva önérzetét, hogy őt a
budapesti zsidók egyetlen lehetséges megmentőjeként kezelik, a zsidó vezetők
titkos tervet dolgoztak ki Ferenczyvel a további deportálások
megakadályozására. A terv szerint a magyar hatóságok, ideértve természetesen a
csendőrséget, továbbra is úgy tesznek, mintha együttműködnének a németekkel, de
amikor csakugyan rákerül a sor a budapesti zsidók deportálására, Ma
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham866.pdf
Az egész kötetet lásd: