A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 865
ha a végleges megoldás programját nem viszik végbe. Ferenczy úgy látta: a németek a jelek szerint annyira ragaszkodtak a budapesti zsidók deportálásához, hogy készek voltak Magyarországot protektorátussá változtatni céljuk elérése érdekében. Ferenczy egy hosszú memorandumban vázolta az állítólagos német tervek részleteit, melyet először Jaross-nak terjesztett be. (Egyébként Ferenczy később azt állította, hogy kb. ebben az időben győződött meg arról, hogy a „munkára alkalmadannak talált" zsidókat csakugyan megsemmisítik az auschwitzi krematóriumok-ban;132 új meggyőződését Eichmann válaszából merítette, melyet arra a kérésére adott, hogy ellátogathasson Auschwitzba, és „a saját szemével győződjön meg róla, hogyan szűrik meg és osztják be munkára a zsidókat". Eichmann beleegyezett, hogy teljesíti a kérését, de azzal a feltétellel, hogy a látogatásra csak 30 nappal az utolsó magyarországi zsidó transzport elindulása után kerülhet sor.)
Ferenczy Jarosshoz és Sztójayhoz intézett kérését, hogy beszélhessen Horthyval, nem vették figyelembe.133 Ezért elhatározta, kihasználja a Zsidó Tanácsnak a Várhoz fűződő kapcsolatait, és megragadta az alkalmat, hogy meggyőzze a Tanács vezetőit, kész a budapesti zsidók megmentésére. Július közepe táján módot talált arra, hogy érintkezésbe lépjen a Tanács vezetőivel, kb. akkor, amikor Eichmann és SS-beli segítőtársai a kistarcsai táborban lévő zsidók deportálását tervezték. Raoul Wallenberg, a vészkorszak egyik hőse, Budapestre érkezésekor (lásd a 31. fejezetet) egy 630 magyar zsidó adatait tartalmazó listát hozott magával, akiknek Svédországba való bevándorlását ottani barátok, rokonok vagy üzletfelek támogatták, és akik számára a svédek már kiadták a szükséges vízumokat. Amikor neki ezt és a 2000 palesztinai kivándorlási engedélyre váró személy adatait átadták, jó ürügye volt a Tanáccsal való kapcsolatfelvételre. Ennek megfelelően valamikor július közepén telefonált a Tanácsnak, és kérte, hogy annak egyik tagja keresse fel őt. A Tanács tagjai nem sejtették, mit forgat a fejében, de tökéletesen tisztában voltak azzal, milyen szerepet játszott a korábbi deportálásokban, és így érthetően bizalmatlanok voltak Ferenczyvel szemben. Kurzweil István, a Tanács lakáshivatalának egyik vezetője önként vállalkozott, hogy elmegy hozzá.134 Ferenczy tájékoztatta a meglepett Kurzweilt arról a lehetőségről, hogy 2630 zsidó elhagyhatja az országot a német hatóságok engedélyével és a semleges országok együttműködésével. Ferenczy arról is biztosította őt, hogy hivatala már intézkedett a kivándorlásoknak az egészen közeli jövőben történő engedélyezéséről. Kérte, hogy „biztonsági okokból" a Tanács néhány modern csillagos házat bocsásson kizárólag ezeknek a zsidóknak a rendelkezésére.
A Tanács vegyes érzelmekkel fogadta Kurzweil jelentését. A
tagok
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham865.pdf
Az egész kötetet lásd: