864 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG
A nyilasok által mentesített zsidók névsorát egy Vajna Gábor129 aláírásával ellátott, november 29-én kibocsátott rendelet tartalmazta.
Az új Szálasi-kormány vezetői és a nyilasok által felbujtott tömegek részéről megnyilvánuló, vadul ellenséges magatartással szemben a puccs előtti hónapokban a zsidókat sok kormányzati vezető és sok tisztességes, egyszerű magyar támogatta: közbenjártak érdekükben, gyakran támogatták a mentességi bizonyítványokért benyújtott kérvényeket. Ebben az időszakban a zsidók egy váratlan „szövetségesre" is szert tettek, aki felajánlotta közreműködését a megmaradt zsidó közösség megmentésében. A szóban forgó egyén nem volt más, mint Ferenczy csendőr alezredes, a vidéki deportálóosztagok parancsnoka.
Ferenczy, a „megmentő"
Horthynak a deportálások befejezésére vonatkozó július eleji döntése és a mögötte meghúzódó hazai és külföldi diplomáciai és katonai nyomás óriási hatást gyakorolt a hivatalban lévőkre, köztük néhány olyanra is, aki tevékenyen részt vett a vidéki zsidók deportálásában. Levonva a logikus következtetést a tengely tarthatatlan katonai helyzetéből, kezdtek aggódni jövőjükért. A Vörös Hadsereg könyörtelenül tört a Kárpátok felé, a nyugati szövetségesek pedig legyezőszerűen rajzottak ki normandiai hídfőállásaikból, ami minden magyar tisztségviselőt arra a belátásra bírt, hogy Németország veresége elkerülheteden. Nem hittek mára Führernek a Birodalom végső győzelmére vonatkozó ígéreteiben vagy az új „csodafegyverek" hadrendbe állításával kapcsolatos német ígérgetésekben. így, opportunista módon németellenes álláspontra helyezkedve, szerették volna ellensúlyozni pár hónappal korábban elkövetett hitvány bűneiket.
Az egyik legprominensebb ilyen személy Ferenczy László
csendőr alezredes volt, az Eichmann-féle Sonderkommando és a magyar hatóságok
közötti összekötő, a vidéki deportálásokat irányító csendőrparancsnok. 130
Nem sokkal a Budapest körüli településekről való deportálások befejezése után
Ferenczy újraértékelte a hazai és a nemzetközi helyzetet, és úgy döntött, hogy
elnyeri a kormányzó és a Zsidó Tanács bizalmát. Ferenczy arról szerette volna
meggyőzni a kormányzót, hogy ő buzgó hazafi, aki a magyar nemzeti érdekeket
védi a németek túlkapásaival szemben, a Zsidó Tanácsot pedig arról, hogy ő a
budapesti zsidók megmentője, ezért kereste a találkozást a kormányzóval és a
Tanács vezetőivel. Mivel a kormányzóval közvedenül nem léphetett érintkezésbe,
úgy döntött, hogy előbb közvetlen fölötteseit, a belügyminisztert és a
miniszterelnököt tájékoztatja,131 hogy szerinte a németek, úgy
tűnik, elszánták magukat arra, hogy fokozzák a megszállás intenzitását,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham864.pdf
Az egész kötetet lásd: