A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 863

kat Németországba szállítottak sok más, „törvényellenesen" deportált személlyel együtt.124 1944 nyarán a külügyminisztérium több hivatalos jegyzéket juttatott el a németekhez, követelve mind a mentesített zsidók visszaszállítását, mind pedig azokét, akiket „törvényellenesen" vagy «tévedésből" vittek el a csendőrség vidéki túlbuzgósága eredményeként. Általában minden diplomáciai jegyzék tartalmazta az érintett személyek névsorát részletes személyi adataikkal. Mint várható volt, a minisztérium erőfeszítései meddők maradtak. A németek vagy nem válaszoltak, vagy halogató taktikához folyamodtak, egyik minisztériumi irodából a másikba küldözgették a magyar jegyzékeket.125 A németek természetesen nem tudták teljesíteni a magyarok kérését, mert a legtöbb szóban forgó személyt már vagy megölték Auschwitzban, vagy nyomtalanul eldugták a sok német koncentrációs tábor egyikében. Theodor Horst Grell, a budapesti német követség zsidóügyekben illetékes referense megpróbálta „megmagyarázni" Németország dilemmáját a magyar külügyminisztérium képviselőjével, Nékám Sándorral folytatott július 21-i beszélgetésén. Grell rámutatott, hogy a németeknek korábban átadott zsidók visszaho-zatala leheteden, és megsértené „a zsidók németországi munkára való küldéséről" kötött német-magyar egyezményt. Grell emlékeztette rá Né-kámot, hogy az egyezmény szerint a magyarok döntik el, hogy mely zsidó csoportokat adják át a németeknek, de miután átadták őket, semmiféle joggal nem rendelkeznek fölöttük többet. Ráadásul ezeket a zsidókat - érvelt - már odaállították a német gazdasági élet különböző területeire, ahonnan nem mozdíthatók el, s ha elmozdíthatók lennének is, a szállításuk leküzdhetetlen technikai problémákba ütközne.126

Ezerszám állították ki a mentességi bizonyítványokat vagy készültek kikézbesítésükre, amikor Horthy rendszerét október 15-én a németek és a nyilasok által közösen szervezett puccs megbuktatta. Október 23-án az új Szálasi-kormány úgy döntött, felülvizsgálja a mentesítési rendszert: visszavonja a honvédelmi minisztérium által kiadott mentességi bizonyítványokat, és csaka Jaross által kibocsátottakat fogadja el érvényesnek. Azt is elhatározta, hogy újra megvizsgálja a Horthy által kiadott bizonyítványokat, és ennek a kategóriának a számát 800-ra csökkenti. A felülvizsgálatot november 15-ig kellett befejezni Vajna Gábor új belügyminiszter felügyeletével.127 Az említett intézkedések folytán sok zsidó elvesztette mentesített státusát, és ismét vonatkozott rá az összes zsidóellenes rendelet. Vajna mindössze 582 mentességi bizonyítványt bocsátott ki, és ez a csekély szám arra indította Kemény Gábort, az új külügyminisztert, hogy panaszt emeljen Szálasinál, kérve a mentesítettek számának fölemelését. A „Horthy által mentesített" sok ezer zsidó közül csupán 70-nek sikerült mentességi bizonyítványt kapnia Szálasitól.128

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham863.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/