A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 855
kat a szabad szellemi pályákon, az üzleti életben és az iparban, mégis főképp a „kis zsidókat" sújtották. Sokan azok közül, akik ellen a zsidótörvények állítólag irányultak, valójában már kitértek, s így mentesültek a megkülönböztető intézkedések alól. A keresztény egyházak vezetőinek magatartása, akik általában helyeselték az első két fontosabb zsidótörvényt, és elsősorban a kitértek érdekében jártak közben, megerősítette a kitérni vágyókat szándékaikban (lásd a 30. fejezetet).
Például míg 1936-ban, Gömbös utolsó hivatali évében, a Pesti Izraelita Hitközség csak 871 kitért zsidót tartott számon, addig 1938 első öt hónapjában a hitközség 1170 hívét vesztette el. 1938-ban éves viszonylatban 2716 zsidó keresztelkedett meg a fővárosban és mintegy 8000 fő vidéken, vagyis az ország zsidó lakosságának kb. 2%-a. Az ország legnagyobb hitközségében, a Pesti Izraelita Hitközségben a keresztény hitre való áttérésüket bejelentett zsidók száma 1940-ben 2260 volt, 1941-ben 1463, 1942-ben 1858 és 1943-ban szeptember végéig 994.92
A kitértek száma az 1940-es évek elején olyan magas volt, hogy úgy érezték, saját szervezeteket kell alapítaniuk a különböző egyházak védnöksége alatt. Egyik fő céljuk a szociális gondoskodás növelése volt a kitértek körében. 1942 nyarán Éliás József vezetésével megalakult a Jó Pásztor Misszió a protestáns hitre áttért zsidók gyámolítására. Cavallier József vezetésével pedig megalakult a Szent Kereszt Egyesület a katolikus hitre áttértek számára.93
A megkeresztelkedettek által élvezett, némiképp privilegizált helyzet élet-halál kérdéssé vált Magyarország 1941. júniusi hadba lépése után. Ettől az időtől az 1944. márciusi német megszállásig a legtöbb új kitértet is sújtották a katonai szolgálattal összefüggő munkaszolgálati törvények. A kitérteket rendszerint különleges munkaszolgálatos-századokba osztották be (habár néhányan vegyes századokban szolgáltak, zsidókkal együtt), és fehér karszalagot viseltek, nem sárgát, mint a zsidók. Mint e fehér karszalagos különleges alakulatok tagjai, nemigen kellett tartaniuk attól, hogy a galíciai és ukrajnai frontvonalakra küldik őket, ami sok esetben a biztos halált jelentette (lásd a 10. fejezetet).
A német megszállás után a kitérés új lendületet kapott.
Mivel a keresztény egyházak szervezett kampányt indítottak annak érdekében,
hogy fölmentessék a kitérteket a zsidókkal szemben foganatosított brutális
intézkedések hatása alól, sokan úgy döntöttek, hogy a kereszténység védőpajzsa
mögött keresnek oltalmat, és hajlandók voltak megtérni akármelyik keresztény
egyház kebelébe, mely hajlandó volt befogadni őket.94 Vidéken, ahol
a tömegeknek sejtelmük sem volt a fenyegető katasztrófáról, a
gettósítási-deportálási folyamat olyan gyors volt, hogy kevés idő maradt - vagy
egyáltalán nem maradt - a kitérés útján való menekülésre. Ráadá
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham855.pdf
Az egész kötetet lásd: