A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 851
lal, a Rökk Szilárd utcai kisegítő börtön rendőrparancsnokával együttműködve összeszedte a korábbi transzport megmaradt 1220 tagját,82 és még aznap megkezdték lóhalálában történő deportálásukat. Az áldozatokat először teherautón Rákoscsabára vitték; ott kisméretű tehervagonokba zsúfolták őket, 80-90 íoTTegy^ ütlegelese közepette, hogy felgyorsítsák a dolgokat, és megkezdődött a deportálás. Este fél nyolcra, amikor a Zsidó Tanács tagjait végre hazaengedték, a vonat már messze járt Auschwitz felé.
A MIPI képviselőjét, Bródyt, aki szokás szerint azon a napon is kiment Kistarcsára, a Gestapo szintén letartóztatta, és deportálni akarta a többiekkel együtt. Neki azonban Vasdényei táborparancsnok segítségével sikerült elmenekülnie. Vasdényeit a Gestapo a razzia idejére semlegesítette. Amint a Tanács tagjait elengedték, Bródy tájékoztatta őket az akcióról; a részleteket néhány náciellenes magyar hivatalos személy is megerősítette, valamint Polláck Sámuel, akinek csodával határos módon sikerült megszöknie a deportálószerelvényről.
A zsidók Kistarcsáról való illegális deportálása haragra gerjesztette a kormányzót. Heves reagálást váltott ki külföldön is. A magyar diplomatákat, különösen a semleges országokban, elárasztották szemrehányásokkal a nyilvánvaló szószegés miatt. Bothmer Károly báró berni magyar követ például jelentette, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt aggodalmát fejezte ki, és figyelmeztetett, hogy az „incidenssel" kapcsolatos számos kommentár közt személyesen Horthyra vonatkozó megjegyzések is akadtak. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter, aki Sztójay betegsége alatt a miniszterelnöki teendőket is ellátta, biztosította Bothmert és rajta keresztül a Nemzetközi Vöröskeresztet, hogy a kistarcsai deportálásokat alacsonyabb szintű német hatóságok intézték, a magyar kormány tudomása és beleegyezése nélkül. Kijelentette továbbá, hogy a magyarok tiltakoztak a német kormánynál, és az incidens nem ismédődhet meg, mert „a zsidókérdés kezelése és intézése a jövőben a magyar kormány és szervei kizárólagos felelőssége lesz"83.
Reményi-Schneller biztosítékai ellenére július 24-én hasonló „incidens" zajlott le Sárváron, amikor az ottani táborból mintegy 1500 internáltat deportáltak a kistarcsaihoz hasonló módon.84
A budapesti zsidó közösség 1944 nyarán
Horthynak a deportálások leállítására vonatkozó július
eleji döntése enyhítette, de teljesen nem oszlatta el a budapesti zsidók
aggodalmát. A deportálás közvetlen veszélye elhárult, ez bizonyos fokú
megkönnyebbülést jelentett, de tovább szenvedtek a vidéki deportálások
lezárulása Után
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham851.pdf
Az egész kötetet lásd: