A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐ'IT 85

Zsidó Segítő Akció, hogy széles körű gyűjtést indítson. A szervezőbizottság élén Ribáry. Géza állt, s ő lett az OMZSA első vezetője is. 1939 őszén indult az első gyűjtés, miután az egész kezdeményezést jóindulattal kezelő Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztertől a szükséges jóváhagyást megkapták. Az OMZSA igyekezett előteremteni a MIPI növekvő feladataihoz szükséges összegeket.²⁸ A pénznek kb. a felét a Pesti Izraelita Hitközség tagjai adták össze.²⁹

1939 májusában született meg a második zsidótörvény, s ezzel tovább romlott a zsidóság jogi és gazdasági helyzete. 1939-40-ben visszacsatolták Kárpátalját és Észak-Erdélyt (lásd az 5. fejezetet), s ennek következtében még inkább felduzzadt a szegény sorsú zsidók száma. Tetézte a MIPI kötelezettségeit az is, hogy Lengyelországból és Szlovákiából a kegyetlen zsidóellenes rendelkezések miatt tömegesen menekültek az érintettek Magyarországra. Ahogy nőttek a teendők, úgy kellett újabb és újabb szerkezeti és működési módosításokat végrehajtani mind a MlPI-ben, mind pedig az OMZSA-ban.³⁰

Évről évre emelkedett azoknak a zsidóknak a száma, akik Magyarországon próbáltak menedéket találni. 1943 novemberében már kb. 15 000-re rúgott a számuk. Sokat közülük internálótáborokból helyeztek el, amelyeket a MIPI tartott fenn. Magyar zsidókat is őriztek ezekben a táborokban, olyanokat, akik nem tudták igazolni magyar állampolgárságukat, vagy akiket a zsidótörvények, állambiztonsági rendelkezések alapján politikai vagy gazdasági vétségek elkövetésében marasztaltak el.³¹

A háború folyamán a MIPI szervezeti felépítése egyre nagyobb mértékig a szakosodás irányában változott meg. 1943-44-ben jogügyi, menekültügyi, kivándorlási osztályok alakultak, közkonyhákat működtettek, és sok más egyéb segélyezési feladatkört láttak el.³²

A légkör a kiéleződő antiszemitizmus következtében ugyan romlott, az OMZSA és a MIPI azonban jórészt zaklatásmentesen végezhette a dolgát, a magyarországi hatóságok nem gátolták tevékenységüket, sőt kifejezetten jó néven vették, hogy a lakosság számottevő részének anyagi gondjait maguk a zsidók vették a vállukra. Keresztes-Fischer évente felhatalmazta az OMZSA-t, hogy pénzt gyűjtsön, a KEOKH és a belügyminisztérium más illetékes szervei lehetővé tették, hogy a menekültek, a hontalanok és az internáltak segélyekben részesüljenek. A Magyar Nemzeti Bank hozzájárult ahhoz, hogy a Jointtól érkező dollárösszegek egy részét a zsidó szervezetek részben a kivándorlás megkönnyítésére, részben pedig a külföldön élő magyar zsidó emigránsok és diákok segélyezésére használják fel.

Amikor a németek megszállták az országot, a MlPI-t és az OMZSA-t

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham85.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/