848 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG
solta, hogy azonnal folytassák a deportálásokat, mihelyt a mintegy 20 000 kitért zsidót különválasztották. Becslése szerint 280 000 zsidó volt a fővárosban, akik közül 170 000 fő lakott csillagos házakban és kb. 100 000 (sic!) keresztény otthonokban vagy másutt rejtőzködött. Jaross javasolta, hogy a deportálások a zsidók által legsűrűbben lakott VI., VII. és VÜL kerületben kezdődjenek. A miniszterelnök egyetértett vele, hogy a főváros nem tűrheti el ilyen nagyszámú zsidó jelenlétét, és úgy ítélte meg, hogy a deportálások egy-két héten belül folytatódnak. Hozzátette, hogy a deportálásokkal szemben nincs semmi elvi ellenvetése; csak azt akarja, hogy „humánusan" hajtsák végre.75
Horthy a kabinetjében lévő nyíltan németbarát elemekkel szemben egyre türelmedenebb lett. Elhatározta, hogy átalakítja a kormányt, megteszi az első lépéseket a neki jobban tetsző, katonák által meghatározott kabinet létrehozása felé. Augusztus 7-én „saját kérésükre" fölmentette Ja-rosst, Imrédyt és Kundért, kinevezte Bonczos Miklós igazságügy-minisztériumi államtitkárt belügyminiszterré, Szász Lajos iparügyi minisztert pedig felhatalmazta, hogy ideiglenesen vegye át a kereskedelmi és szállítási minisztériumot.76
JarosS leváltása természetesen nem vetett véget azonnal a budapesti zsidók deportálására szőtt terveknek. Ezek a tervek azonban most új dimenziót öltöttek, mivel kialakult egy furcsa koalíció, mely immár a zsidók „megmentésének" lehetséges eszközeként igyekezett felhasználni a koncentrálásukra vonatkozó különféle elképzeléseket. Ebbe a koalícióba egy ideig Ferenczy László alezredes is beletartozott, a vidéki deportálásokért felelős csendőrtiszt, aki mindenáron szeretett volna néhány jó pontot szerezni a gyorsan változó hazai és nemzetközi légkörben.
Horthy eltökéltségét, hogy leváltja Jarosst, nagymértékben az arra valló bizonyítékok motiválták, hogy a miniszter összejátszik mind Veesen-mayerral, mind az Eichmann-féle Sonderkommandóval. Endre személyesen tájékoztatta Eichmánnt a deportálások felfüggesztéséről. A magyar csendőrség további együttműködése nélkül Eichmann tehetetlen volt. Himmler tanácsára egyre lejjebb szállította igényeit, és már csak a budapesti zsidók „részleges" eltávolítását követelte. Nagyjából visszatérve Jarossnak az augusztus 2-i minisztertanácsi ülésen előterjesztett de-portálási programjára, Eichmann csak a VII., VIII. és IX. kerület zsidóinak deportálására kért engedélyt. Amikor ezt a kérését elutasították, „mindössze" 10 000 főt" kért.77
Miután a magyar hatóságok együttműködésének megnyerésére
irányuló törekvései kudarcot vallottak, Eichmann elhatározta, hogy továbbra is
ellenszegül a magyaroknak. Néhány héttel korábban ugyanis, kihívóan sértő
gesztussal, mely személyesen Horthy ellen irányült, már meg
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham848.pdf
Az egész kötetet lásd: