A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 847

hogy Németország és a Führer elegendő támogatóval és hatalommal rendelkezik Magyarországon ahhoz, hogy biztosítsák a „helyes" vonalat az ország számára. Horthy közölte Veesenmayerral, hogy Miklós Béla tábornok majd kifejti Magyarország álláspontját a Führernél tett látogatása alkalmából.⁶⁸ Felpanaszolta továbbá, hogy Németország nem teljesíti a magyar fegyveres erők modernizálására vállalt kötelezettségeit.⁷⁰

Június 8-i álláspontjával ellentétben, amikor a zsidóellenes akciók álcázásának ödetét elvetette, Veesenmayer most, Sztójay kérésére reagálva, késznek mutatkozott a külföldi „propaganda" ellensúlyozására. Július 17-én javasolta, hogy adjanak ki egy külföldi használatra szánt nyilatkozatot, mely megmagyarázná a deportálások természetét. A magyar hatóságok szabványos magyarázatait követve, Veesenmayer nyilatkozattervezete hangsúlyozta, hogy a deportálások csak fölösleges magyar munkaerő Németországba való szállítását jelentik, és hogy a zsidók minden szükségeset megkapnak „utazásuk" alatt. Ribbentrop mindamellett makacsul ellenezte mindennemű nyilatkozat kiadását a zsidókérdésben.⁷¹

Ezalatt a német külügyminisztériumot egyre jobban idegesítette a magyarok halogató taktikája. Veesenmayert ismét felszólították, hogy tegyen jelentést a Sztójayval folytatott tárgyalásairól, már ami a Budapestről való deportálások időpontját és az érintett zsidók számát, valamint Baky és Endre státusát illeti. Arról is tájékoztatták, hogy Himmler Rib-bentropnak szóló közlése szerint az elegendő munkaerő biztosításának elmaradása veszélyezteti a Jágerstab-terv előrehaladását.⁷² Az utóbbi érv összhangban állt az egyik „katonai megfontolással", mely Horthyt annak idején arra ösztönözte, hogy beleegyezzék a „zsidó munkások" deportálásába. Veesenmayer kissé nehéz helyzetbe került, Sztójay ugyanis megbetegedett, Jungerth-Arnóthy pedig nagyon lassan reagált. Mindamellett Veesenmayer ragaszkodott hozzá, hogy legalább 50 000 zsidót azonnal bocsássanak a Reich rendelkezésére, és Endrét meg Bakyt ne fosszák meg címeiktől vagy funkcióiktól.⁷³

Állandó és könyörtelen nyomásnak kitéve mind a németek részéről, akik a deportálások azonnali folytatását követelték, mind Magyarország néhány legbefolyásosabb politikai és egyházi vezetője részéről, akiket a Zsidó Tanács egy július 24-i keltezésű hosszas memorandumban⁷⁴ világosított fel a zsidó közösség gyászos helyzetéről, és akik a zsidók elleni drákói intézkedések végleges felfüggesztését követelték, a magyar minisztertanács augusztus 2-án ismét áttekintette a zsidókérdést. A Veesen-mayernak tett titkos fogadalmaival összhangban, Jaross - Horthy utasításaival szembeszegülve - a zsidókérdés megoldását szorgalmazta. Hivatkozott a nemzetbiztonságra és a katonai veszélyre, melyet a nagyszámú zsidó jelentett a fővárosban a front közeledésére való tekintettel, és java

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham847.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/