A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 843
döntését, hogy leállítják a zsidók deportálását, az alábbi fő meggondolásokrahivatkozva:
- a szomszédos Romániában és Szlovákiában, mely egyaránt tengelybarát ország, elnézőbben bánnak a zsidókkal;55
- megrökönyödést keltett a Weiss Manfréd család menekülését lehetővé tevő egyezmény;56
- nagy nyomás nehezedik a kormányzóra és a magyar kormányra mind belföldről, mind külföldről a deportálások befejezése érdekében;
- leleplező anyagokat kaptak arról, mi történik valójában a deportált zsidókkal.
Az utolsó érv nyilvánvalóan az auschwitzi jegyzőkönyvek hatása volt. Ezt a dokumentumot a Zsidó Tanács vezetői már korábban eljuttatták a kormányzóhoz és a kormány néhány tagjához.
Sztójay megemlítette, hogy értesülései szerint az amerikai és a brit hatóságokhoz eljuttatott üzenetek megtorló intézkedések kezdeményezését követelték, többek közt a haláltáborok, minden oda vezető útvonal, a magyarországi német és magyar intézmények, valamint maga Budapest célpontbombázását. Sztójay hozzátette, hogy ő maga nem hisz ugyan a „rémtörténetekben", mi több, teljesen hidegen hagyják, mert ha a tengelyhatalmak győznek, a dolog nem számít majd, ellenkező esetben pedig az életének úgyis vége.57
Horthy és Sztójay Veesenmayernak tett kijelentéseit Ottó Winkel-mann, az SS és a német rendőregységek magyarországi parancsnoka közvetítésével továbbították Himmlerhez is. Winkelmann, aki Veesenmayer riválisa volt, azt javasolta az SS birodalmi vezetőjének, hogy a Führer hívassa magához tanácskozásra Horthyt, „hogy világosan kifejtse neki nézeteit", és hogy Veesenmayer, aki szerinte tehetetlenné vált, kapjon új, határozott utasításokat.58
Július 8-án Horthy hívatta Veesenmayert, és tájékoztatta a
csendőrséggel szemben foganatosított intézkedésekről, tekintettel Baky
puccskísérletére. A zsidókérdéssel kapcsolatban Horthy igyekezett tompítani a
deportálások beszüntetésére vonatkozó korábbi álláspontjának hatását;
tájékoztatta a Birodalom teljhatalmú megbízottját, hogy elrendelte a
megkeresztelkedett zsidók különválasztását, és „nemsokára" engedélyezni
fogja további zsidók deportálását Budapestről. Ragaszkodott azonban ahhoz, hogy
a zsidókkal jobban bánjanak, mert a velük való rossz bánásmód
„elfogadhatatlan". Veesenmayer unszolta Horthyt, engedélyezze az akció
azonnali folytatását a zsidók ellen, hangsúlyozva, mekkora „veszélyt jelent
több százezer zsidó az ötödik éve hadban álló ország fővárosára".
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham843.pdf
Az egész kötetet lásd: