842 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG

kb. július közepén kerül majd sor, és szükség lesz az olyan közalkalmazottak együttműködésére is, mint a rendőrök, csendőrök, postások és kéményseprők; ezen a napon minden forgalmat leállítanak majd a fővárosban.⁵⁰ Paul K. Schmidt, az információs és sajtóosztály vezetője, május 27-én javasolta, hogy az akciót különböző furfangokkal próbálják igazolni a közvélemény megnyugtatására. Azt tanácsolta, hogy előzőleg „fedezzenek fel" kormányellenes összeesküvéseket és „robbanóanyagokat zsidó klubokban és zsinagógákban", „leplezzenek le szabotázscsoportokat". Ezeket a javaslatokat von Thadden haladéktalanul továbbította Veesen-mayernak.⁵¹

Június 6-án a német külügyminisztérium szakértői sürgették, hogy a budapesti deportálásokat azonnal kezdjék meg, kihasználva azt, hogy a világsajtó a normandiai partokon folyó hadműveletekre fordította figyelmét.⁵² Mi több, a budapesti akcióra vonatkozó tervek annyira ismertté váltak, hogy ugyanezen a napon a VölkischerBeobachter tájékoztató cikket közölt „a budapesti zsidók küszöbönálló eltávolításáról". Veesenmayert ez bosszantotta, mert a kiszivárogtatás sértette a deportálásokkal kapcsolatos alapvető titoktartást, és felizgatta a terv szerint eltávolítandó zsidókat. Schmidt és von Thadden javaslatait azzal utasította el, hogy a világ-közvéleményt nem fogják jobban megrázni a Budapesten hozott zsidóellenes lépések, mint a vidéken foganatosított „evakuálási intézkedések". Ráadásul az volt a véleménye, hogy a javasolt álcázó történeteket „hihe-tedennek" találnák, hiszen tudják, milyen szigorú felügyelet alatt tartják a zsidókat.⁵³

A budapesti zsidók deportálásával kapcsolatos német-magyar válság a Baky-féle puccskísérlet idején tetőzött. A kormányzót annyira felháborították az ellene irányuló mesterkedések, hogy július 5-én kétór ás megbeszélést folytatott Veesenmayerral, melynek során nemcsak a Gestapo visszarendelését követelte a magyar szuverenitás helyreállítása végett, de kifejezte Sztójayval való elégedetlenségét és Baky meg Endre iránti megvetését is. A zsidókérdésről azt mondta, hogy bár nem barátja a zsidóknak, külföldről állandóan kérésekkel ostromolják, hogy enyhítsen a rájuk nehezedő nyomáson. Politikai okokból ezért kész közbelépni a keresztény vallású zsidók érdekében, és azért, hogy az orvosok és a fontos védelmi munkálatokkal foglalkozó munkaszolgálatos-alakulatok Magyarországon maradjanak.⁵⁴ Jóllehet Horthy még nem állt készen rá, hogy bejelentse a deportálások teljes leállítására vonatkozó döntését, Veesen-mayernak alkalma nyílt megtudni ezt a döntést két nappal később, amikor hosszú beszélgetést folytatott Sztójayval.

A miniszterelnök végül is megerősítette a kormányzó és a kormány

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham842.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/