A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 841
deportálásával, „mert különben igen elromlana a hangulat a kormánnyal szemben"48. .
Bakyval és Endrével, két belügyminisztériumi csatlósával együttműködve, Jaross határozott erőfeszítéseket tett, hogy meghiúsítsa a kormányzó deportálásellenes terveit. Ez részben sikerült is neki; majdnem kizárólag az ő erőfeszítéseinek tulajdonítható, hogy a zsidótlanító osztagok július 8-án folytatták a deportálást, befejezték a Budapest körüli településekről származó zsidók bevagonírozását a békásmegyeri és a mono-ri vasútállomáson (lásd a 22. fejezetet). Veesenmayerral folytatott július 9-i titkos tárgyalásán Jaross dicsekedett is azzal, hogy meg tudja szegni a kormányzó parancsát. Azt is megígérte a Birodalom teljhatalmú megbízottjának, hogy nyélbe üti a budapesti zsidók maradéktalan deportálását. Azt tervezte, hogy az V. zóna nemrég kiürített táboraiba koncentrálja és 30-40 000 főnként szakaszosan deportálja a budapesti zsidókat.49
A németeket természetesen folyamatosan tájékoztatták a Jarosshoz és Reményi-Schnellerhez hasonlók a kormányzónak a zsidókérdésben elfoglalt álláspontjáról és más országos jelentőségű ügyekről. Hivatalosan azonban a magyar kormány kezdetben erősen köntörfalazott a deportálások leállítására vonatkozó döntés indoklásában. Sztójay úgy próbált manőverezni, hogy a magyar ipar sürgős munkaerő-szükségletére hivatkozott, mely főképp német érdekeket szolgál ki, s utalt rá, hogy nagy nyomást gyakoroltak Magyarországra a keresztény egyházak, a Nemzetközi Vöröskereszt, a Vatikán és a semleges országok.
Németország és a budapesti zsidók deportálása
A németek - mint előre látható volt - dühöngtek, amiért a magyarországi deportálásokat leállították. Kénytelenek voltak azonban ideológiai törekvésüket a tengelyhatalmak állandóan romló katonai helyzetéből adódó konkrét követelményeknek alárendelni. Magyarországnak a szövetségben való megtartása, katonai és természeti erőforrásainak teljes kiaknázása létfontosságú volt a németek számára.
Az SS-nek és magyar cinkosainak tervei szerint a budapesti
zsidók deportálása igen fontos kérdés volt. Eredetileg tulajdonképpen
Budapesten akarták elkezdeni a deportálásokat; csak a vidékre való tömeges
szökésektől és különösen a közeledő szovjet erőktől való félelem kényszerítette
őket arra, hogy a főváros zsidótlanítását utoljára hagyják. A budapesti akció
néhány részletéről május végén tájékoztatták Eberhard von Thad-dent, a német
külügyminisztérium Inland II. osztályának zsidóügyi specialistáját.
Budapesti útjáról írt, már említett jelentésében von Thadden megjegyezte, hogy
a deportálásra egynapos átfogó kampány keretében
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham841.pdf
Az egész kötetet lásd: