840 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG
egy hosszú „légiriadó" leple alatt a csendőregységek Baky-párti tisztjeit lecserélték, és a kb. 3000 csendőr közül sokat, köztük mindenkit, akit Lázár és Bakay hűtlennek ítélt, kiparancsoltak a városból.46
A deportálások leállítása
A dokumentumok nem adnak egyértelmű képet arról, hogy vajon a csendőrök összpontosításának elsődleges célja a puccs volt-e vagy a budapesti zsidók összeszedése és deportálása. Baky erőfitogtatása, de mindenekfölött az állandóan romló katonai helyzet cselekvésre késztette a kormányzót. Nyilván már akkor döntött magában, amikor a csendőrök még a fővárosban tartózkodtak, mert bizalmasan közölte Vörös Jánossal, vezérkari főnökével, hogy szeretné „megakadályozni a zsidók további eltávolítását, hogy megtartsa legalább a Budapesten élőket"47. Július 7-én nyilvánosságra hozta elhatározását, és elrendelte „a zsidók Németországba szállításának" leállítását. Ezzel a nyilatkozattal Horthy végre keresztülvitte a június 26-i koronatanácsi ülésen körvonalazott szándékát.
így tehát a puccs és a deportálások veszélye elmúlt, legalábbis egyelőre (nem tekintve persze a főváros környékén élő zsidókat, akiket Horthy döntésének nyüvánosságra hozatala után két nap alatt gyorsan bevagoníroztak és deportáltak; lásd a 22. fejezetet). Talán ugyanilyen fontos volt a budapesti zsidók számára, hogy a német megszállás óta először, a kormányzó ismét gyakorolni kezdte hatalmát, és igyekezett visz-szaállítam a magyar szuverenitást a belpolitikában. Döntő közbelépése megmutatta a németeknek és magyar bűntársaiknak, hogy nem folytathatják deportálási tervük végrehajtását a magyar hatóságok közreműködése nélkül.
Horthy végső döntését megelőzte a minisztertanács július
5-i ülése. Jungerth-Arnóthy újra ismertette a deportálások külföldi negatív
visszhangját, különösen a semleges országokban, továbbá felhívta a figyelmet a
magyar kormányhoz eljuttatott tiltakozások hangnemére és lényegükre. Sztójay
kiemelte az angolszász országok reagálását és a tényt, hogy a svájci, brit és
amerikai jelentések hangsúlyozták a magyarországi deportálások kegyetlenségét.
Azt is kijelentette, hogy az angolszászok szerint a deportálások voltaképpen az
emberek kiirtását és napi 6000 zsidó elgázosí-tását jelentik. Javasolta, hogy
mivel Magyarországon nem öltek meg zsidókat, és a deportálások csak Németország
munkaerővel való ellátását célozták, az atrocitásokról szóló
„híresztelésekkel" energikusan szálljanak szembe, és a külföldi
közvéleményt megfelelőképp világosítsák fel. Jaross jelentést tett a
deportálások állásáról, és Jungerth-Arnóthy kéréseitől meg nem ingatva
sürgette, hogy a folyamatot vigyék végig a budapesti zsidók
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham840.pdf
Az egész kötetet lásd: