834 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG
megjelent állításokra". Utasították őket, hogy a következő magyarázatot adják:
Hazai munkapiac helyzetére és háborúban való teljés részvételére való tekintettel kormány magyar munkások németországi kontingensét felemelni nem tudta, de német kívánságnak zsidók rendelkezésre bocsátásával kívánt eleget tenni. E megegyezés alapján küldetnek ki zsidók németországi munkára. Mivel tapasztalat azt mutatta, hogy zsidók munkakészsége idegenben kisebb, ha családjuktól el vannak vágva, családtagjaik is velük küldettek.32
Ez a távirat az egyetlen rendelkezésünkre álló hivatalos dokumentum, mely arra vall, hogy a zsidók deportálására a németek és a magyarok közt kötött egyezmény keretében került sor.33
Június 28-án a minisztertanács újra összeült, hogy kövesse a koronatanács irányvonalát, és döntsön a kormányzó javaslatairól. Jungerth-Arnóthy ismertette a június 26-i figyelmeztető amerikai jegyzéket (melyet Maximilian Jäger, Svájc budapesti követe útján juttattak el) és a Vatikántól érkezett petíciót. Kitért továbbá a Svéd Vöröskereszt 300-400 zsidó érdekében tett javaslatára, a svájciak javaslatára, hogy lebonyolítják mintegy 7000 zsidó Palesztinába való kivándorlását, valamint az Amerikai Háborús Menekültügyi Hivatal (War Refugee Board) ajánlatára, hogy segítséget nyújtanak a gettókban és táborokban lévő zsidóknak. A külügyminisztérium nevében szólva Jungerth-Arnóthy javasolta, hogy a kormány elvben fogadja el a külföldi javaslatokat, és szemrehányást tett a kormánynak, amiért a zsidókérdést túlzott sietséggel próbálják megoldani Magyarországon. Rámutatott, hogy jóllehet Szlovákiát, Romániát és Bulgáriát a németek már 1939-ben, 1940-ben, illetve 1941-ben megszállták, ezekben az országokban még mindig viszonylag nagyszámú zsidó maradt: Szlovákiában 18-20 000, Romániában 250-300 000, Bulgáriában 40 000.
Imrédy, Jaross, Jurcsek és Reményi-Schneller ellenkezése dacára a minisztertanács elfogadta a külügyminisztériumnak a svéd és a svájci kivándorlási tervekkel kapcsolatos javaslatát, de elutasította az Amerikai Háborús Menekültügyi Bizottság ajánlatát.34 A minisztertanács azonban, akárcsak egy nappal korábban a koronatanács, nem intézkedett a deportálások leállításáról.
Ugyanezen a napon - a minisztertanács határozataival
összhangban -Sztójay személyesen adott át egy jegyzéket Veesenmayernek, amely a
svéd és a svájci ajánlatok részleteit tartalmazta; Sztójay tisztában volt vele,
hogy a magyarok minden jó szándékuk ellenére sem tudnák teljesíteni vállalt
kötelezettségüket a németek együttműködése nélkül. A június 27-i keltezésű
jegyzék (322 res. pol. 1944) összefoglalja a magyar kormány ál-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham834.pdf
Az egész kötetet lásd: