830 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG
jellegéről és méreteiről, és csupán a szövetséges országnak történő munkaerő-átadásról beszélt, Magyarország kormányzatának kulcsemberei azonban, akárcsak az ország zsidó vezetői, már jóval a német megszállás előtt tisztában voltak az Európa-szerte zajló végleges megoldási kampány realitásaival (lásd a 23. fejezetet).
Jungerth-Arnóthy a deportálások leállítását sürgette a minisztertanács június 21-i ülésén. A minisztertanács meghallgatta Jungerth-Arnóthy szenvedélytől fűtött eszmefuttatását, mely szerint a zsidókérdés radikális megoldása a háború után Magyarországot a legsúlyosabb következményekkel fogja sújtani. Megegyezte, hogy:
Németországot, Olaszországot, Horvátországot és Szlovákiát kivéve a deportálások iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Súlyos kegyetlenkedéseket vetnek szemünkre. A zsidók „kiirtásáról" beszélnek. Erős kritika tárgya az, hogy előfordult az, hogy 80 zsidót raknak be egy marhaszállító kocsiba, ahová csak egy vödör vizet tesznek be. A deportáltak közül sokan állva teszik meg a hosszú utat. Hírek vannak, hogy Lengyelországban elgázosítják és elégetik a legyengült szervezetű zsidókat. Romániában, Bulgáriában, Szlovákiában már 1942-ben megtörtént a zsidók deportálása és ezen országok zsidótlanítása. Horvátországból és Szerbiából is a zsidók deportálása. Románia most fellépett a zsidók mentorának, Palesztinába is kiengednek magyar zsidókat. Most, 1944-ben az egész világ felfigyel, hogyan történik Magyarországból a zsidók deportálása. Annál súlyosabb most ez reánk nézve, mert a németek a megszállott országok területéről, Csehországból, Lengyelországból, Hollandiából, Belgiumból, Franciaországból is már 1941 óta kivitték a zsidókat.22
Noha Imrédy és Kunder a minisztertanács június 24-i ülésén
azt javasolta, fogadják el ezt az indítványt, Kolosváry-Borcsa Mihály azt hozta
fel, hogy a deportálások felfüggesztése súlyos morális következményekkel járna
az ország belpolitikai életében. A legtöbb miniszter hajlott rá, hogy Jaross
álláspontjára helyezkedjék. Jaross úgy tájékoztatta a minisztertanácsot, hogy a
kegyetlenkedésekről szóló „rémhírek" igaztalanok, mert a „munkásokat"
tervszerű és rendezett módon küldik Németországba. Az eredeti minisztertanácsi
jegyzőkönyv szerint Jaross: „Sürgős döntést kért, mert különben nehézségek
fognak előfordulni. A zsidóság munkakapacitás kérdése. Hogy a zsidók hová
mennek, minket végeredményben nem érdekel. Az ország érdeke, hogy a zsidók
gyorsan legyenek eltávolíthatók. Kérdés sürgősen elintézendő, a németekkel
lefolytatandó tárgyalások útján." Hasonló álláspontot foglalt el Imrédy,
Jurcsek, Kunder és Szász. Ezen az ülésen jelentette ki először nyilvánosan
Jurcsek, hogy „a gyermekeket és az időseket azért viszik el, mert tudják, a
zsidó munkás akkor dolgozik a legjobban, ha tudja, hogy családja és rokonai
mellette vannak". Sürgették Jungerth-Arnóthyt, hogy ilyen értelemben
nyilatkozzék a semleges országoknak.23 Állítólag azt felélte, „a
semleges országok
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham830.pdf
Az egész kötetet lásd: