A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 829
dultsági érzés, amely évtizedek hosszú és nyomasztó félelme után most már
egy tisztultabb és jobb boldogulási lehetőség feltételeit hordja magában.
Miután végighallgatta Baky és Endre jelentéseit, Jungerth-Arnóthy, akit szemlátomást megdöbbentett a két belügyminisztériumi tisztviselő szemérmeden hazudozása, keserű gúnnyal megjegyezte, hogy annak fényében, amit az imént hallott, „igazán sajnálhatja az ember, hogy nem zsidó, és így ezeken a kedves kirándulásokon nem vehet részt"16.
Faragho Gábor altábornagy, a csendőrség parancsnoka arról számolt be, hogy 20 000 csendőr vett részt a zsidódanítási műveletekben, és csak néhánnyal szemben kellett fegyelmi intézkedést foganatosítani.17 Ezen a ponton Endre cinikusan megjegyezte, hogy senki sem zaklatja a zsidókat a gettókban működő zsidó rendőrség kivételével. Mester MiHós, a vallás- és közoktatási minisztérium politikai államtitkára a zsidóellenes intézkedések belföldi következményeit tekintette át. Mester korábban szélsőjobboldali volt, de 1944 nyarán a zsidókérdésben mérsékelt álláspontra helyezkedett, és egyre inkább németellenes magatartást vett fel. Áttekintést adott a keresztény egyházak petícióiról, és figyelmeztetett, a sok nemzetközileg ismert tudós és professzor deportálásának következményeire.18 Imrédy azt emelte ki, hogy a zsidók deportálására vonatkozóan a németekkel csakis szóbeli megállapodás jött létre, továbbá olyan atmoszféra teremtését sürgette, amely a háború utáni rendezés során Magyarország javára szól majd.
Jungerth-Arnóthy felhívta a minisztertanács figyelmét a következő tényekre:
- Németországot, Olaszországot, Horvátországot és Szlovákiát kivéve a deportálások iránt nagy érdeklődés mutatkozik.
- Románia most fellépett a zsidók mentorának. Palesztinába is kiengednek magyar zsidókat.
- Nagy idegesség mutatkozik tehát úgy az ellenséges országok, mint a semleges országok közvéleménye részéről Magyarországgal szemben.19
A minisztertanács június 21-i ülése azzal ért véget, hogy utasította Bakyt és Endrét, vessenek véget az atrocitásoknak. Sztójay állítólag azt is javasolta, hogy Zöldi Mártont ismét utasítsák ki az országból,20 és a belügyminisztérium intézkedjék a hozzá beterjesztett mentesítési kérvényekről. A kormány azonban nem tett semmit a deportálások befejezése érdekében.21
Elképzelhetetlen, hogy az Jungerth-Arnóthyhoz hasonló
emberek először csak külföldi híradásokból értesültek volna a zsidóellenes
kampány realitásairól. Igaz, a magyar sajtó és a rádió hallgatott a
deportálások
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham829.pdf
Az egész kötetet lásd: