A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 823
intézett június 6-i levelében is, melyben emlékeztette a német vezetőt a klessheimi kastélyban tett ígéretére, miszerint fenntartják Magyarország szuverenitását, és „megfelelő" kormány létrehozása után visszavonják a megszálló erőket.4 Sztójayt a Hitlerrel való találkozásra elkísérte Vörös János vezérkari főnök. Bár a találkozás rövid és formális volt, a Führer világosan leszögezte: nem hajlandó visszarendelni a német erőket, amíg a zsidókérdést teljesen meg nem oldják Magyarországon.5
Horthy talán a Führer álláspontjára való reagálásként
kezdte átgondolni a zsidókérdés kezelésével kapcsolatos magatartását. Ekkorra
már kétségkívül tökéletesen és pontosan tájékozódott a zsidóellenes hadjárat
realitásainak valamennyi dimenziójáról (lásd a 23. fejezetet). Sok jelentés
volt a birtokában a zsidókkal szemben foganatosított rendszabályokról, köztük a
gettósítás, a koncentrálás és a deportálás folyamatáról, valamint a magyar
hatóságok tevékeny részvételéről. E jelentések egy része a Zsidó Tanácstól
származott. Köztük volt egy 1944. május 25-i keltezésű memorandum, mely
megdöbbentő részleteket tartalmazott az ország északkeleti részein
lebonyolított műveletekről. Hangsúlyozta, hogy a zsidókkal szemben
Magyarországon bevezetett intézkedések messze túltesznek szigorúságuk,
végrehajtásuk módja és gyorsasága tekintetében a más európai országok zsidó
közösségeivel szemben alkalmazottakon.6 Horthy nyilván közvetve erre
a memorandumra utalt, - amikor június elején leiratot intézett Sztójayhoz,
ebben közölte azon kívánságát, hogy a ,zsidók bizonyos kategóriáit, köztük a
kitérteket és a nemzetgazdaság számára hasznos szakembereket (mérnököket,
orvosokat és technikusokat) mentesítsék a zsidóellenes intézkedések alól. A
miniszterelnöknek írt levelében Horthy nyilvánvalóan igyekezett igazolni á
megszállás óta tanúsított magatartását, és tagadni mindennemű felelősséget a
zsidóellenes kampányért. Emlékeztette Sztójayt, hogy a zsidókérdést a magyar
elképzelésekkel és érdekekkel ellentétes módon kezelték, és hogy „legújabb
információi szerint" a magyar zsidók ellen bevezetett intézkedések
túltettek még a Németországban foganatosítottakon is, végrehajtásuk kegyetlen
és embertelen módját beleértve. Mindamellett, bár követelte a zsidók bizonyos
kategóriáinak mentesítését, Baky leváltását és azt, hogy Endre kezéből vegyék
ki a zsidóügyek intézését, mégsem volt hajlandó arra kérni Sztójayt, hogy
szorgalmazza, s ő maga sem rendelte el a deportálások felfüggesztését.7
A nagyszabású deportálások vidékről még majdnem egy hónapig folytatódtak.
Veesenmayer tudomást szerzett Horthy Sztójayhoz intézett leveléről, mint ahogy
az gyakorlatilag minden más dologgal kapcsolatban is megtörtént. A német követ
nem járt messze az igazságtól, amikor arról tájékoztatta külügyminisztériumát,
hogy Horthyt valószínűleg az a szándék vezeti, hogy teljes egészében a
kormányra hárítsa a zsi
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham823.pdf
Az egész kötetet lásd: