822 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG
Mint belügyminiszter, Jaross rendszeresen tájékoztatta a minisztertanácsot a zsidóellenes kampány előrehaladásáról, a deportálásokat rendszerint azzal álcázva, hogy „a zsidókat Németországba szállítják munkára". A minisztertanács hivatalosan elfogadta, jóváhagyta és jegyzőkönyvbe vette Jaross jelentéseit. A zsidókérdésben Jaross és minisztériumi kollégái szabad kezet kaptak a minisztertanácstól, mint ahogy a minisztertanács szabad kezet kapott Horthytól. A magyar államfő magatartása nyíltan megmutatkozott a minisztertanács 1944. március 29-i drámai ülésén, melyen az első „csomag" főbb zsidóellenes rendeletet elfogadták. Mint ismeretes, ennek az ülésnek a jegyzőkönyve (66. pont) a következőképpen rögzíti Horthy álláspontját: „A miniszterelnök úr szerint... a Kormányzó Ur Őfőméltósága az összes zsidórendeletekre vonatkozólag szabad kezet adott az ő vezetése alatt álló kormánynak, és ezek tekintetében nem akar befolyást gyakorolni."1
Jaross és beosztottai jelentéseit a minisztertanács tagjai - ha nem is tapsolták meg mindig - rendszerint jóváhagyták, legalábbis a megszállás első három hónapja alatt. Június elején, a vidéki deportálások tetőpontján azonban firtatni kezdték a zsidóellenes kampány esetleges negatív hatásait.
A testület egyetlen tagja, aki a végleges megoldás programjának káros aspektusaira igyekezett ráirányítani a figyelmet, Jungerth-Arnóthy Mihály külügyminiszter-helyettes volt.2 A deportálások folytatásával szemben elfoglalt álláspontja a bel- és külföldi nyomás erősödésével egyre határozottabbá vált. Jungerth-Arnóthy álláspontját már május 17-én világossá tette, amikor Jaross rutinszerűen tájékoztatta a minisztertanácsot a deportálások két nappal korábbi megkezdéséről, „katonati meggondolásokból szükségessé vált" műveleteknek minősítve azokat. A külügyminiszter-helyettes felhívta a minisztertanács figyelmét a külföldi reagálásokra, rámutatott, hogy látott egy levelet, melyet XII. Pius pápa küldött Angelo Rótta magyarországi nunciusának, melyben a szentatya megjegyezte, hogy „Magyarország, Szűz Mária és Szent István országa becsületére örök szégyenfoltként tapad a zsidósággal szembeni bánásmód"3.
A minisztertanácsot nem sikerült meggyőznie. Június elsején a testület újabb jelentést hallgatott meg Jarosstól az északkelet-magyarországi kampány küszöbönálló befejezéséről, beleértve Észak-Erdélyt, és a MI. és IV. zónában szervezett akciókról. A jelentés célja egyebek között Sztójay tájékoztatása volt, akinek június 6-án Hitlerrel kellett találkoznia.
A Führerrel való találkozást nemcsak azért tervezték, hogy
Sztójay be-mutatkozhassék mint miniszterelnök, hanem azért is, hogy közvetítse
Horthy ldfejezett óhaját, hogy vonják vissza a német erőket és mindenekfölött a
Gestapót és az SS-egységeket. A kérés szerepelt Horthy Hitlerhez
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham822.pdf
Az egész kötetet lásd: