818 A BUDAPESTI ZSIDÓK SORSA
gyott bútorokat, ágyneműt és értéktárgyakat. Néhány ilyen túlkapás még a zsidók leltárba vett vagyonáért névleg felelÅ‘s pénzügyminisztériumi szervek haragját is kiváltotta. Az egyik ilyen szervnek Doroghi Farkashoz benyújtott panasza szerint sok állÃtólagos bombakárosult „egyszerű munkás", aki korábban igen szerény szoba-konyhás lakásban lakott, teljesen bebútorozott, 3 szobás összkomfortos lakást kapott, perzsaszÅ‘nyegekkel és kristály csillárokkal.21
A több száz épületen kÃvül, melyet eredetileg csillagos háznak jelöltek ki, de késÅ‘bb nem zsidó háznak minÅ‘sÃtettek át, a hatóságok idÅ‘nként újabb épületek zsidótlanÃtását is elrendelték befolyásos magyarok kérésére vagy németek utasÃtására. Ãgy például szeptember 15-én - a mérsékeltebb Lakatos-éra alatt - a belügyminisztérium felkérte a polgármestert, hogy 14 konkrétan megjelölt csillagos házat ürÃtsen ki a fÅ‘város különbö- ^ zÅ‘ kerületeiben, és bocsássa azokat a német katonai parancsnokság rendelkezésére.22
Alig fejezÅ‘dött be a zsidók átköltöztetése, máris szállongani kezdtek a hÃrek arról, hogy rövidesen deportálják a budapesti közösséget, mivel addigra nyÃlt titok volt, hogy a gettósÃtás és a koncentrálás után a deportálás következik. A szállingózó hÃreknek volt is bizonyos alapjuk, mert a német és magyar zsidótlanÃtási szakértÅ‘k csakugyan július 10-re tervezték a deportálások megkezdését. Sötét tervüket csak Horthy kormányzó július 7-i utasÃtása hiúsÃtotta meg, mellyel véget vetett a deportálásoknak. A kormányzó döntését számos meggondolás motiválta, ideértve a szövetségesek sikeres normandiai partraszállását és a növekvÅ‘ bel- és külföldi tiltakozást a zsidóellenes intézkedésekkel szemben.
Jegyzetek
1. Munkácsi, Hogyan történt?, 129-130. o.
2. Az e cÃm alatti kisegÃtÅ‘ toloncház az Országos RabbiképzÅ‘ Intézet épületeibÅ‘l állt, melyeket a Gestapo e célból lefoglalt. A további részleteket lásd a 15. fejezetben.
3. Szentmiklóssy értékes szolgálatai elismeréseképpen a hálás Tanács július 1 -jén köszönÅ‘levelet küldött neki, melyben kinyilvánÃtották, hogy az összes engedményt, melyet a lakások áprilisi kisajátÃtása során kicsikartak, az Å‘ megértésének, jóindulatának és fáradhatatlan erÅ‘feszÃtésének köszönhették. Munkácsi, Hogyan történt?, 133-134.0.
4. Lévai, Zsidósors Magyarországon, 166. o. Budapest zsidó lakossága 1944-ben csaknem 250 000 volt. Az 1930-as népszámlálás szerint az 1 006 184 budapesti lakos közül 204 371 (20,3%) volt zsidó. Stefan Barta: Die Judertfrage in Ungarn. Stádium, Bp., é. n., XIV. táblázat.
5. Az egyik legprominensebb nem zsidó kérvényezÅ‘ Rajniss Ferenc hÃrhedt antiszemita publicista és politikus volt, akit felháborÃtott, hogy Kossuth Lajos tér 18. sz. alatti lakóépületét „zsidó háznak" nyilvánÃtották.
6. Lévai, Zsidósors Magyarországon, 167. o.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham818.pdf
Az egész kötetet lásd: