Randolph L. Braham: A népirtás politikája : A holocaust Magyarországon

A BUDAPESTI ZSIDÓK SORSA 817

zsidóknak a zsidó hitűektől való különválasztására. E tervnek megfelelően Budapest polgármestere július 11-én felhívást bocsátott ki, melyben felszólított minden 16-60 év közötti zsidót, aki 1941. augusztus 1-je előtt kitért, hogy július 12. és 17. között vétesse magát nyilvántartásba a megfelelő felekezet helyileg illetékes hivatalánál. A felhívás leszögezte, hogy a nyilvántartásba vétel csak olyan személyekre vonatkozik, akik Magyarországon, de nem Budapesten tértek ki, és akik a fővárosban laktak a nyilvántartásba vétel idején.18 A belügyminiszter által jóváhagyott terv szerint mindazokat, akik 1941. augusztus 1-je előtt kitértek, külön csillagos házakba kellett átköltöztetni, melyeket kereszttel is megjelöltek. Az átköltöztetést augusztus 6-ra be kellett fejezni. Július 31-én és augusztus l-jén tanácskozásokat tartottak a tervről Auer György, Török Sándor és Stras-ser Dezső részvételével, akik a keresztény zsidókat képviselték a Zsidó Tanácsban. A Zsidó Tanács Pető Ernőt és Wilhelm Károlyt delegálta, a magyar hatóságok nevében pedig Székely-Molnár Zsigmond és Ferenczy László csendőr alezredes vitte a szót. A Zsidó Tanács képviselői a különválás ellen érveltek, mert az 40-50 000 ember ismételt átköltöztetésével járt volna, és új pánikot és új öngyilkossági hullámot váltott volna ki, Auer azonban szerette volna megvalósítani a tervet, csupán azt kérte, hogy a keresztény zsidóknak adjanak több időt az átköltözésre, és a családokat ne bontsák meg az áttérés időpontjával kapcsolatos törvényelőírások miatt. Töröknek fenntartásai voltak a tervvel kapcsolatban, és tudni szerette volna, hogy különválasztás mögött nem húzódik-e meg olyan szándék, hogy átmenetileg elhalasszák a kitért zsidók sorsának és a zsidó hiten maradottak deportálása kezdetének mérlegelését.19

Noha a zsidók és a kitértek egy része ismét lakóhelyet változtatott, a tömeges újraköltöztetésre nem került sor. A Zsidó Tanács, valamint a Keresztény Zsidók Szövetségének vezetői, különösen Torok, a Szálasi-puccs előtti hónapokban szerepet vállalt különféle mesterkedésekben, hogy megakadályozzák a budapesti zsidókat fenyegető deportálást. Összejátszottak Ferenczyvel, aki addigra szeretett volna - legalábbis átmenetileg - kiérdemelni némi jóindulatot a korábbi deportálásokban játszott szerepe ellensúlyozására, valamint a magyar náciellenes erők vezetőivel (lásd a 25. fejezetet).

A zsidó lakások kezelése. A megüresedett zsidó lakásokkal való gazdálkodás irányítására a kormány kinevezte Budapest és környéke lakásügyi kormánybiztosát, aki közvetlenül a belügyminiszter felügyelete alatt működött. A lakásokat keresztény bombakárosultaknak és más igénylőknek utalták ki.20 Természetesen a lakások átruházására vonatkozó szabályokat sokszor megsértették, sőt gyakran ellopkodták a zsidók által hátraha

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bÅ‘v. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztÅ‘ Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham817.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/