Randolph L. Braham: A népirtás politikája : A holocaust Magyarországon

812 A BUDAPESTI ZSIDÓK SORSA

orgánumok szüntelenül hangsúlyozták, hogy a zsidók, akik a lakosságnak kb. 20%-át tették ki, 47 978 szobát foglaltak el 21 250 lakásban, míg a lakosság többi része csak 70 197 szobával rendelkezett 32 224 lakásban.

Miután elvetették a központosított, egybefüggő területű gettó tervét, a zsidótianító hatóságok úgy döntöttek, hogy városszerte külön e célra kiválasztott épületekbe, ún. csillagos házakba telepítik át a zsidókat. Az épületeket számos ismérv alapján választották ki, melyek közül a legfontosabb a bennük lakó zsidók százalékos aránya volt: ha az épület bérlőinek csaknem 50%-a zsidó volt, akkor a házat csillagos háznak jelölték ki. Más fontos kritériumok is voltak, például az épületek állapota és helye, keresztény bérlőinek szociális háttere és befolyása. E kritériumok alapján a Budapesten lévő csaknem 36 000 bérház közül kezdetben 2681-et jelöltek ki csillagos háznak. Ezekben kizárólag zsidók lakhattak.4

Nem sokkal a fenyegető tömeges áttelepítési tervek kiszivárogtatása után, és különösen miután az erre vonatkozó hivatalos bejelentést közzétették, Szentmiklóssy hivatalát megrohanták a kérvényezők, akik a számukra eredetileg kijelölt lakóhely megváltoztatását kívánták. A folyamodók túlnyomó többsége keresztény volt, akik kérték, hogy házukat ne nyilvánítsák csillagos háznak; a zsidók rendszerint ennek ellenkezőjét kívánták.5 A legtöbb panasszal Székely-Molnár Zsigmond, a belügyminisztérium XXI/b. alosztály vezetője - akinek feladata volt a zsidók kitelepítésével és táborokban való elhelyezésével kapcsolatos ügyek intézése - és Endre bizalmasa foglalkozott. Legközelebbi segítőtársa ebben a munkában Kiss Károly fővárosi tisztiügyész és Puskás István, a BM XXI/a. lakásügyi alosztály vezetője volt. Egyedi esetekre vonatkozó döntéseik eredményeképpen a sárga csillagos minősítést 700-800 épülettől megvonták, ami tovább súlyosbította a zsidók helyzetét, mert ismét drasztikusan csökkent a számukra kijelölt lakótér. Nagy nehézségeket okozott azoknak a zsidóknak is, akik frissen költöztek ezekbe az épületekbe, mivel ezeknek a szerencsétleneknek azután kellett más lakóhelyet keresniük, hogy gyakorlatilag már az összes szobát elfoglalták, és néhány napon belül másodszor kellett költözködniük.

A módosítások persze nem orvosolták és nem orvosolhatták a keresztények által előterjesztett panaszok mindegyikét. Végül csaknem 12 000 kereszténynek kellett csillagos házban maradnia. Míg néhányan visszaéltek privüegizált helyzetükkel, sokan nagy segítségükre voltak az üldözött zsidóknak. Különösen azzal segítettek, hogy a kijárási tilalom idején bevásároltak vagy megbízásokat láttak el a zsidók számára, és elrejtették vagy megőrizték értéktárgyaikat.6

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bÅ‘v. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztÅ‘ Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham812.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/