" 800 A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE
s még kevésbé felmentést a zsidó vezetők némaságára a megszállás előtti hónapokban.
A magyar zsidó vezetők, mint hitsorsosaik másutt és általában a világ vezetői, nem akarták vagy nem tudták megérteni a náci Európában zajló pusztítás méreteit és gyorsaságát. Hamis optimizmusuk azon alapult, hogy a magyar zsidó közösségnek sikerült megmaradnia akkor is, amikor a szomszédos országokban élő zsidó közösségeket, a dél-erdélyi és kisebb részben a szlovákiai zsidók kivételével már elnyelte a kataklizma. Noha jó néhányan továbbra is a múlttal kapcsolatos illúziókat dédelgették, a német megszállás után sokan ráébredtek a valóságra. Addigra azonban már késő volt. A magyar zsidóság sorsa megpecsételődött.
Jegyzetek
1. Munkácsi Ernő, a Pesti Izraelita Hitközség főtitkára szerint a magyar zsidó vezetők „többé-kevésbé tisztában voltak a német zsidóság sorsával és azzal a ténnyel, hogy a németek által megszállt országokban a zsidó lakosságot deportáljak". Mindamellett, folytatta, csak „bizonytalan és homályos hírek terjednek mindezekről". Munkácsi, Hogyan történt?, 11. o.
2. A wannseei konferenciáról beszámol Raul Hilberg: The Destruction of the European Jews. Quadrangle Books, Chicago, 1961, 264-266. o. A „pusztító központok" tevékenységéről lásd 555-635. o.
3. Az Einsatzgruppékről és tevékenységükről lásd uo., 242-256. o.
4. Randolph L. Braham: The Kamenets-Podolsk and Délvidék Massacres: Prelude to the Holocaust in Hungary. In: YVS, 9:135-156. o. Lásd még a 6. fejezetet.
5. Lásd például Springmann Sámuelnek - a magyar cionista mozgalom egykori tagjának - 1958. január 28-i nyilatkozatát a Yad Vashemban, levéltári dossziészáma 500/41-1; Arthur D. Morse: While Six Million Died A Chronicle of American Apathy. Random House, New York, 1967, 304-305. o. Lásd még a Pro Memoria c., Ravasz László püspök által 1945 elején készített dokumentumot; kézirat a szerző birtokában.
6. Lásd Springmann Sámuel fenti nyilatkozatát, továbbá Alex Weissberg: Advocate for the Dead The story of Joel Brand. André Deutsch, London, 1958, 21-23. o.
7. Braham, i. m., 142. o.
8. Der Kästner-Bericht, 37. o.
9. Henry L. Feingold: The Politics of Rescue. The Roosevelt Administration and the Holocaust, 1938-1945. New Brunswick, N.J., Rutgers University Press, 1970,168. o.
10. Livia Rothkirchen: The Destruction of Slovak Jewry. Jerusalem, Yad Vashem, 1961,XXHI-XXIV. o.
11. NG-4407 és NG-4553; RAH, 6.; Rothkirchen, i. m., XXXII. Lásd még Der Kastner-Bericht, 15-16. o. A Vatikánnak Tuka miniszterelnökhöz intézett jegyzékeit, melyek szerint az „áttelepített" szlovák zsidókat valóban elpusztítják, Hans Gmelin, a pozsonyi német követség egykori tanácsosa megerősítette. NO-5921.
12. „Allies Are Urged to Execute Nazis.'" The New York Times, 1942. július 1. 6. o.
13. Andrew Scharf: „The British Press and the Holocaust." In: YVS, 5:186-187. o.
14. Yehuda Bauer: „When Did They Know?"
Midstream. New York, 1968. áp
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham800.pdf
Az egész kötetet lásd: