8 A PUSZTULÁS ELŐJÁTÉKA
1844-ben alakult a Pesti Izraelita Hitközség égisze alatt. Az alakuló gyűlésen Schwab Löw főrabbi elnökölt. Az egyesület elnökévé dr. Jakobovits Fülöpöt választották, a zsidó kórház igazgatóját. O a MIKEFE-t nem egyszerűen csak a zsidó kézművesek és foldmívesek kultúr- és érdekvédelmi szervezetévé akarta tenni, hanem keretként kívánta felhasználni annak érdekében, hogy a magyar nyelvet népszerűsítse, és elmélyítse a magyar honszeretetet a zsidók körében.14
A magyarországi zsidók túlnyomó többsége belátta, hogy teljes egyenjogúságuknak a maradéktalan beolvadás és elmagyarosodás az ára. Tény, hogy Kossuthnak, Deáknak, Eötvösnek is az volt az elképzelése, hogy a zsidók akkor lehetnek egyenjogúak, ha vallási gyakorlatukba bevezetik a magyar nyelvet, és ha átveszik a magyarság hagyományait, szokásait, eszmevilágát.15 Az ortodox zsidók elvetették ezeket a követelményeket, a liberális vagy neológ többség azonban lelkesen elfogadta, s a zsidó közösség hivatalos vezetőinek zöme közülük került ki. A kiegyezéskor létrejött kormány törekedett arra, hogy a zsidóság megosztottsága ebben a kérdésben megszűnjék, s ennek érdekében 1868 decemberében kongresszust szervezett,16 ám az ellentét, amely az asszimilációt pártoló neológokat a lojális, de tradíciókhoz ragaszkodó ortodox zsidósággal állította szembe, nem volt áthidalható.
Magyarországon a zsidók emancipációja a felvilágosodás liberális filozófiájából és a magyar nacionalizmus eszmerendszeréből egyaránt következett. Egyik legfőbb célja az volt, hogy az elmagyarosodó zsidók bevonásával erősödjék a magyarok számszerű aránya a soknyelvű országban. És bár a cionizmus alapítója és jó néhány vezető alakja a magyar zsidóságból került ki, gondoljunk csak Theodor Herzlre és Max Nordaura, ez a zsidóság soha nem fejlesztett ki olyan nemzeti tudatot, amely a cionista eszméhez kapcsolódott volna.17 E tekintetben a neológok és ortodoxok között semminemű véleménykülönbség nem volt.
A magyar zsidók buzgón tették magukévá a magyar ügyet,
zömük asszimilálódott, és még az ortodoxok közül is sokan beszéltek magyarul a
köznapi érintkezésben. Ennek sok oka volt. Hiába tette magáévá a neo-feudális
arisztokrácia a felvilágosodás eszméit, társadalompolitikája konzervatív volt,
ami fékezte, sőt lehetetlenné tette a honi polgárság kialakulását. Jócskán
kellett tehát a nem magyar, főként zsidó és német népcsoportokra támaszkodnia a
magyar társadalom polgári átalakítása közben. A zsidók hálásnak érezték magukat
azokért a gazdasági és szakmai lehetőségekért, amelyeket az egyenjogúsítás
nyomán a feudális orientációjú arisztokrata-dzsentri rendszer nyitott meg
előttük. A rendszer és a zsidók közötti érdekazonosság folytán az országban
példátlan ipari fejlődés és általános modernizálódás ment végbe,18
melynek keretén be
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham8.pdf
Az egész kötetet lásd: