" 796 A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE

zottak vádak különféle politikai-ideológiai, történelmi-morális és jogi elvek alapján.

A háború utáni emlékirataiban Eichmann úgy érvel, hogy ő és Kasztner „idealisták" voltak, akik bár eltérő és ellentétes célokat követtek, mégis gentlemen's agreementet kötöttek. E szerint Kasztner állítólag felajánlotta, hogy hallgatni fog, és „segít visszatartani a zsidókat attól, hogy ellenálljanak a deportálásnak, sőt segít rendet tartani a gyűjtőtáborokban", cserében azért a lehetőségért, hogy megmentsen 15 000-20 000 „biológiailag értékes" zsidót. Eichmann számára ez jó üzlet volt, mert bevallottan nem törődött kis zsidó csoportok megmenekülésével.¹¹³ Fő gondja, tekintettel a rendelkezésére álló korlátozott erőkre, a csaknem 800 000 magyar zsidó zökkenőmentes, hatékony és rendezett deportálása volt egy újabb varsói felkelés kockázatának felkeltése nélkül.

Ugyanerre a következtetésre jutott több anticionista vagy Mapai-elle-nes cionista személyiség, köztük Vrba és Ben Hecht. Szerintük Kasztner és munkatársai quislingek voltak, akik eladták a magyar zsidóságot, hogy mentsék magukat, a barátaikat és néhány gazdag zsidót. Elutasítják néhány történész, többek között a jeruzsálemi Héber Egyetem professzorának, J. L. Talmonnak a véleményét, hogy amikorra a Zsidó Tanácshoz csatlakozott személyek „rádöbbentek a nácik igazi céljaira, már csak tehetetlen és béna túszok voltak"¹¹⁴. Vrba szerint a Kasztnerhoz hasonló férfiak egyáltalán nem voltak „tehetetlenek. Sőt ügyes diplomaták voltak, akik tudták, mennyit ér a hallgatásuk."¹¹⁵ Hecht, aki saját „revizionista" csatabárdját köszörülte a hivatalos cionista vezetőség ellen, kiterjesztette vádaskodását gyakorlatilag mindenkire, aki kapcsolatban állt a Mapaival vagy a Jewish Agencyvel.¹¹⁶

A kommunista történészek és propagandisták - különösen a Szovjetunióban - szintén elítélték a zsidó vezetők hallgatását. Miután 1948 szeptemberében a szovjet tömbben a zsidóellenes kampányt beindították (a „cionizmus és kozmopolitizmus" elleni kampány címén), a szovjet propagandavonal a cionizmus és a nácizmus azonosítását írta elő. A kampány keretében, mely még ádázabb lett a hatnapos háború után, Kasztner tevékenységét úgy állították be, hogy szoros összhangban állt az ártatlan emberek millióinak elpusztítására törekvő GestapóévaL¹¹⁷

Jogi téren Kasztnerről messze a leginkább elítélő következtetésre Benjámin Halevi bíró jutott a jeruzsálemi Kerületi Bíróságon 1955-ben, Úgy ítélte meg, hogy Kasztner „eladta lelkét az ördögnek", mikor együttműködött a nácikkal a magyar zsidók kárára, azért a lehetőségért, hogy megmentsen néhány ezer „prominens" zsidót. 1958 januárjában az Izraeli Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette Halevi döntését. Moshe Silberg

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham796.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/