A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE 7 69
dították és sokszorosították, és csak június második felében terjesztették a jegyzőkönyveket;
a magyar zsidó vezetők a háború utáni emlékirataikban és nyilatkozataikban hallgattak a jegyzőkönyvekről.
Noha a jegyzőkönyvekkel kapcsolatos állítások valószínűek és bizonyos mértékig meggyőzőek, nincs rájuk százszázalékosan megbízható bizonyíték. Ilyen állítások például a következők:
- Krasznyansky 1964-ben úgy nyilatkozott, hogy átadta a jegyzőkönyvek egy példányát Kasztnernak, az utóbbi pozsonyi látogatása idején, 1944 áprilisában;
- Neumann leszögezte, hogy a jegyzőkönyveket „röviddel" elkészültük után elküldték Magyarországra, Svájcba és a Vatikánba;
- Vrba azt állította, Neumann és Krasznyansky április 26-án biztosították őt, hogy a jegyzőkönyvek már Kasztner kezében vannak;
- Munkácsi kijelentette, hogy a jegyzőkönyveket Magyarországon „bizalmas" módon kezelték, hogy „ne keltsenek pánikot" a megmaradt zsidók körében;
- Kasztnert azzal vádolták, hogy szándékosan hallgatott az Eich-mann-nal kötött egyezséggel összhangban, mely lehetővé tette számára, hogy megmentsen néhány „prominens" zsidót, köztük saját családját és barátait.
Kasztner és az auschwitzi jegyzőkönyvek. Nagy biztonsággal feltételezhetjük, hogy Krasznyansky pontosan emlékszik Kasztner 1944. április végi pozsonyi látogatására s arra, hogy ott kapott egy eredeti német szövegű példányt. Krasznyanskynak az az állítása is elfogadható, hogy maga fordította le magyarra és „két héten belül" eljuttatta a jegyzőkönyveket Magyarországra, ami május 10-15. közé esik. Elvégre Krasznyansky központi szerepet játszott a jegyzőkönyvek elkészítésében és terjesztésében. Azonkívül Kasztner gyakran látogatott Pozsonyba, különösen miután április elején kapcsolatot létesített az SS-szel. Nyilván súlyt helyezett rá, hogy konzultáljon a pozsonyi Mentőbizottság vezetőivel, akik jelentős tapasztalatot szereztek a Wislicenyvel és az Eichmann-féle Sonderkom-mando más tagj aival való tárgyalásokban.
Ha igaz, hogy Magyarország német megszállása idején mind Kasztner, mind a magyar zsidóság vezetői tisztában voltak a nácik megsemmisítő programjával, mivel magyarázhatjuk hallgatásukat?
Kasztner ellen és közvetve néhány legközelebbi vidéki és
budapesti munkatársa ellen a háború után zsidók és nem zsidók részéről is
elhang
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham795.pdf
Az egész kötetet lásd: