A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐ'IT 79
dernizációs folyamat élvonalához csatlakoztak. Az elsők között kapcsolódtak be a bontakozó kapitalista rendszerbe, és az elsők között váltak ennek haszonélvezőivé. Teljes mértékig éltek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az ország arisztokrata-konzervatív vezetése nyitott meg számukra, hogy úttörőkként vegyenek részt az ipar, a kereskedelem, a bankrendszer és a nemzetközi kereskedelem fejlesztésében. Amikor a felsőfokú tanulmányokra vonatkozó tilalmakat feloldották és az 1867-68-as egyenjogúsítás szélesre tárja a kapukat a szabad pályákon, az ő leszármazottaik töltik föl a zsidó egyetemisták sorait, és belőlük rekrutálódik majd a zsidó értelmiségi elit is.
A zsidó bevándorlás harmadik hullámát azok a zsidóellenes kitörések indították el, amelyek 1648-ban Hmelnyickij kozákfelkelését kísérték nyomon. A galíciai lengyel zsidók bevándorlásának újabb lendületet adott Lengyelország 1772. évi első felosztása, amikor a zsidók által sűrűn lakott Galíciát Lengyelországtól a Habsburg Birodalomhoz csatolták. Nagyon sokan azért menekültek Magyarországra, hogy megszabaduljanak az elnyomástól és az elviselhetetlen nyomortól, amelyben szülőföldjükön sínylődtek. A gazdasági életnek szinte minden ágából kirekesztve, csaknem kizárólag pálinkafőzésből tudták úgy-ahogy fenntartani magukat. Magyarországnak a Galíciával határos északi-északkeleti területén telepedtek le. Koldusszegényen érkeztek, s zömük szegény is maradt egészen a Holocaustig; a magyarországi zsidóság legalsó szintjére szorulva éltek. Abból éltek, hogy szeszt főztek, bort mértek ki, házalókként járták a falvakat, vagy fizikai munkásnak szegődtek el. A zsidó proletariátus legnagyobb része soraikból rekrutálódott.
A galíciai lengyel bevándorlók közül sokan a hászidizmus
hívei voltak, annak az új vallási-lelki mozgalomnak, amely a merev,
tekintélyelvi rabbinizmus ellen intézett kihívást. Eltérőleg a közösség iránt
érzéketlen, hűvös barokk szellemiségtől, a hászidizmus azt hirdette, hogy a
zsidóknak bensőséges kapcsolatban kell lenniük Istennel. Új istenképzetet
alakítottak ki, és egy ehhez kapcsolódó sajátos életformát, amely egyebek
között öltözködésükben, szokásaikban, folklórjukban és rítusaikban is
kifejezésre jutott, s mindez együtt egyfajta eksztatikus szabadság érzületével
töltötte el őket, felszabadultnak érezték magukat vezetőik tekintélyuralma és
spirituálisán a szegénység nyomasztó súlya alól. Széles körben terjesztették a
jiddis nyelv használatát, és ösztönzőleg hatottak a zsidó nemzettudat
erősödésére. Ellenálltak a beolvadás és alkalmazkodás minden kísértésének, s
köreikből került ki a magyar cionizmus legtöbb alapítója és vezetője.
Családjaik sokkal népesebbek voltak, mint általában a dunántúli és alföldi
középosztálybeli zsidóké. A 20. században gyermekeik úgy iparkodtak
kiszabadulni nyomorúságos életkörülményeik őrlőmalmából.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham79.pdf
Az egész kötetet lásd: