" 786 A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE
Krasznyansky, úgy döntött, hogy továbbítja a jelentés példányait a Jewish Agency isztambuli részlegéhez; Nathan Schwalbhoz, a genfi Haluchoz, Giuseppe Burzióhoz, a pozsonyi pápai nunciushoz (akitől azt várták, hogy eljuttatja a Vatikánba); Kasztnerhez (akinek el kellett juttatnia a példányokat Horthyhoz és Serédi Jusztinián bíboroshoz),73
Vrba és Wetzler megrázó, de tényszerű beszámolóit néhány héttel később teljes mértékben megerősítette két másik auschwitzi szökevény -Arbost Rosin a szlovákiai Sninából és CzeslawMordowicz a lengyelországi Mlawából -, akik április 27-én szöktek meg. Beszámolójukat szintén Krasznyansky foglalta írásba június első felében liptószentmiklóson Boby Reichnek, a helyi zsidó közösség tagjának otthonában. A jegyzőkönyvek új és fontos adatokat tartalmaztak az európai zsidók deportálásáról és kiirtásáról a szökés időpontjáig.74
A bizonyítékok homályosak arra vonatkozólag, pontosan mikor továbbították az auschwitzi jegyzőkönyvek első példányait. Vrba azt állítja, hogy Krasznyansky és Neumann április 26-án arról biztosították őt, hogy a beszámolót már elküldték a magyarokhoz. Emlékiratában bizonytalan a dátumok kérdésében, és azt állítja, hogy a jegyzőkönyveket „nem sokkal" legépelésük után továbbították. Krasznyansky viszont azt állítja, hogy Kasztner, aki azokban a napokban Pozsonyban járt látogatóban, ott olvasta az eredeti német szöveget, és lefordíttatta vele a jegyzőkönyvet magyarra is. Úgy emlékszik, hogy a magyar fordítást két héten belül eljuttatták Budapestre.75
A budapesti Mentőbizottság tevékenységéről szóló beszámolójában Kasztner lényegében hallgat az auschwitzi jegyzőkönyvekről. Csupán utal rájuk azoknak az elővigyázatossági intézkedéseknek kapcsán, melyeket a németeknek a magyar fővárosba való bevonulása alkalmával foganatosítottak, megemlítve, hogy Josef Winninger, az egyik Abwehr-ügy-nök, akivel a Mentőbizottság vezetői jó kapcsolatot tartottak fenn, megőrzésre elvitte néhány bőröndjüket, melyben értékes dolgok voltak: a Pozsonnyal, Isztambullal és Svájccal folytatott levelezés, valamint „auschwitzi, treblinkai és lembergi jegyzőkönyvek"76.
A jegyzőkönyveket Stern Samu is figyelmen kívül hagyta,
csak annyit ismer el, hogy „április közepén" kapta meg a hírt a „vasúti
konferenciáról", s hogy annak eredményeként vagonokat bocsátottak
rendelkezésre „ismeretlen célra"77. Pető Ernő, a budapesti
Zsidó Tanács egyik vezető tagja csak utal rájuk, amikor beszámol rólg, hogyan
próbált érintkezésbe lépni valamikor júniusban Jaross Andor belügyminiszterrel,
Baky László és Endre László államtitkárokkal, „hogy személyesen tájékoztassa
őket Auschwitz már ismert szörnyűségeiről". Miután egyikükkel sem tudott
beszélni, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszternek és a nunciatúrá-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham786.pdf
Az egész kötetet lásd: