A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE 7 69
fogolytól elkülönítve, viszonylag tisztességes körülmények közt őrizték, úgy, hogy a családok együtt maradhattak. Náci propagandatrükk volt, „hogy megmutassák az odalátogató német és nemzetközi vöröskeresztes csoportoknak, hogy az ellenséges propagandától eltérően, a zsidókkal nem bánnak rosszul Auschwitzban". (A Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit természetesen soha nem engedték be Auschwitzba vagy a többi haláltáborba.) A theresienstadti zsidó vezetők a jelentések szerint csak Le-derer szökése után tudták meg, hogy 1944. március 7-én ezeket az embereket meggyilkolták, miután bebizonyították hasznosságukat mint „kiállításitárgyak"68.
Messze a legnagyobb jelentőségű Walter Rosenberg (Rudolf Vrba) és Alfréd Wetzler (Josef Lanik) április 7-i szökése volt.69
Mind Rosenberg, mind Wetzler olyan beosztásban dolgozott a táborban, mely lehetővé tette számukra, hogy viszonylag szabadon mozogjanak egész Auschwitzban, és pontos információkat gyűjtsenek a beérkező szállítmányokról, az áldozatok kiválogatásáról és elpusztításáról: Rosenberg írnok volt a karanténblokkban, Wetzler pedig ugyanezt a posztot töltötte be Birkenau főtáborában.
Drámai szökés és tíznapos kalandos utazás után április 21-én jutottak biztonságba szlovák földön. Négy nappal később elmondták élményeiket a Zsidó Tanács zsolnai irodáján dr. Oscar (Yermiyahu) Neumann-nak, Oskar (Karmii) Krasznyanskynak, Ervin Steinernek és Hexnernek. A szökevényeket alaposan kifaggatták, történeteiket gondosan összevetették és ellenőrizték, és 26-án újra kikérdezték őket. Ugyanazon a napon Krasznyansky a szökevények segítségével részletes beszámolót készített német nyelven, melyet Steinerné legépelt.70
A beszámoló részletesen leírta a tábor létesítményeit, beleértve a barakkokat, ahol a foglyok laktak, a konyhákat, a kórházakat, a beérkező deportáltak elirányítását, ideértve „szelektálásukat", a tetoválásuk, elgázo-sításuk és elhamvasztásuk során alkalmazott módszereket. Leírta a táborban működő irányítási rendszert, és statisztikai adatokat tartalmazóit a Birkenauban 1942 áprilisa és 1944 áprilisa között elgázosított zsidók számára és származására vonatkozólag. A jelentés tartalmazta az épületek vázlatos tervrajzait, melyeket egy hivatásos építész készített el. A jelentéshez írt bevezetőjében Krasznyansky ismertette a szökevények életrajzi adatait, és garantálta beszámolójuk pontosságát és hitelességét.71 Csatolt egy függeléket is, melyben sürgette a szövetségeseket, hogy pusztítsák el a krematóriumokat és az Auschwitzba vezető vasútvonalakat.72
A szlovákiai Zsidó Tanács munkacsoportja (Pracovná
Skupina), melynek tagja volt Gisi Fleischmann, Oscar Neumann, Leo Rosenthal,
Tibor Kovacz, A. Frieder rabbi, Weissmandel rabbi és természetesen
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham785.pdf
Az egész kötetet lásd: