" 784 A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE
szerepet játszottak a cionista mozgalomban, tagadták, hogy bármit is mondott volna nekik Auschwitzról.65
A részletektől függetlenül logikus feltevés, hogy Kasztner nyilván tájékoztatta ezeket a vezetőket a deportálások bizonyos realitásairól, amelyeket a tömegek elől eltitkoltak. Halevi bíró egyik kérdésére válaszolva Kasztner elismerte, hogy apósának tett bizonyos célzásokat, hogy „tudnia kellett, hogy az embereket deportálják, azután elpusztítják". Amikor megkérdezték tőle, hogy a kolozsvári zsidókat miért nem tájékoztatták, bevallotta, hogy kolozsvári kollégái, beleértve apósát, „nem tettek meg mindent, amit meg lehetett volna tenni- mindent, amit meg kellett volna tenniük"66. És csakugyan, ha Kasztner jól emlékezett, kollégái sokat tudhattak, mert május 3-i kolozsvári látogatása idején Kasztnernak már szilárd „belső" bizonyítékok voltak birtokában a zsidók Auschwitzban történő megsemmisítéséről.
Az auschwitzi jegyzőkönyvek
Ha a pozsonyi és budapesti Mentőbizottságok által összegyűjtött és terjesztett szemtanúi beszámolók első kézből származó tapasztalatokat tartalmaztak a gettósítás, a koncentrálás és a deportálás folyamatairól és meggyőző, bár nem személyes megfigyelésen alapuló részleteket a táborokban folyó megsemmisítő programról, öt auschwitzi szökevény leleplezései 1944 áprilisában, hetekkel a magyar zsidók deportálása előtt, minden kétséget eloszlathattak azzal kapcsolatban, mi történik.
Sok egyéntől eltérően, akik csak azért próbáltak megszökni a táborból, hogy mentsék a saját életüket, az az öt zsidó fogoly, aki áprilisban szökött meg az ellenállási mozgalom segítségével, azzal a szándékkal menekült, hogy tájékoztassa a világot arról, mi történik, és figyelmeztesse a zsidó közösségeket, különösen a magyart, a fenyegető katasztrófára.67
Elsőként Siegfried Lederer szökött meg 1944. április 5-én,
akinek az volt a feladata, hogy figyelmeztesse a theresienstadti gettóban
senyvedő zsidókat és a genfi Nemzetközi Vöröskereszt központját. Lederer
SS-egyenruhában szökött meg egy román-német származású SS-őr, Viktor Pestek
segítségével és társaságában, aki szerelmes volt egy Renée Neumann nevű cseh
zsidó lányába. Lederernek sikerült eljuttatnia az információt a theresienstadti
zsidó vezetőknek és Genfbe, a Nemzetközi Vöröskereszthez. A hír továbbítása
Therésienstadtba különösen fontos volt, mert a legtöbb zsidó fogoly abban a
hiszemben élt ott, hogy az Auschwitzba vitt zsidóknak viszonylag jó dolguk van.
Ezt a benyomást megerősítette az a tény, hogy a 9971 zsidót, akit 1943.
szeptember 6-7-én, illetve december 16-20-án helyeztek át Theresienstadtból
Auschwitzba, a többi
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham784.pdf
Az egész kötetet lásd: