A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE 7 69
sünk, akin keresztül tájékoztathattuk volna Horthy kormányzót, már eltűnt. Mások féltek kapcsolatba lépni velünk. Elég sok idő eltelt, míg megtaláltuk a megfelelő embereket és az alkalmat Horthy informálására.6
Míg Kasztnernak részben igaza volt a német megszállás utáni helyzet jellemzésében, válaszai nem vetnek fényt arra, miért nem tudták a magyar zsidók vezetői még a német megszállás előtt tájékoztatni Horthyt és az ország politikai vezetőit, valamint a vidéki zsidó közösségek vezetőit, ha nem is a zsidó tömegeket, mindarról, amit 1942-ben tudtak. Ez különösen fontos Horthy hatalmának ismeretében, melyet 1944 júliusában a deportálások leállításával demonstrált. Az ember természetesen csak találgathatja, vajon korábban fellépett volna-e Horthy, ha tájékoztatják a végleges megoldás programjának realitásairól a német megszállás előtt vagy legalább közvetlenül utána. Hozzá kell tennünk, a bizonyítékok arra vallanak, hogy Horthy és néhány legfelsőbb magyar vezető voltaképpen tisztában volt a végleges megoldás programjának legalább néhány aspektusával. Sőt Horthy nem annyira a népirtás miatti aggodalomtól vezetve állította le a deportálásokat, mint inkább katonai okokból, ideértve a normandiai partraszállást (lásd a 25. fejezetet).
A híres Grünwald-Kasztner-ügy tárgyalása során Izraelben 1954-55-ben, amikor Benjámin Halevi bíró bűnösnek mondta ki Kasztnert abban, hogy „eladta lelkét az ördögnek", Kasztner azt is elismerte, hogy tudott a lengyel zsidók kiirtásáról. Amikor Shmuel Tamir, Grünwald védőügyvédje kérdéseket tett fel neki az SS-szel folytatott alkudozásairól, Kasztner a következőket mondta:
1944 áprilisának vége felé a német katonai szervek arról tájékoztattak, hogy végül is eldöntötték a magyar zsidók teljes deportálását... Egyezmény született Magyarország és Szlovákia között a Magyarországból Auschwitzba tartó deportálóvonatok áthaladásáról.
Auschwitzból is tájékoztatást kaptam, hogy ott készülnek a magyar zsidók fogadására... Engedélyt kaptam... Krumeytől, hogy Klujba (Cluj - Kolozsvár) utazzam, és beszéljekWislicenyvel. Ez kb. 1944. március 30-án történt... Pár nappal később meglátogattam Wislicenyt budapesti otthonában. Közölte velem, hogy végül is döntöttek - teljes deportálás.63
Kasztner kolozsvári látogatása az észak-erdélyi zsidók
gettósítása idején, 1944 kora májusában, a zsidó vezetők akkori magatartásáról
kibontakozott egyik leghevesebb vita forrásává vált. Addigra Kasztner
természetesen töviről hegyire ismerte a nácik emberirtó programját,64
de állítólag elmulasztotta tájékoztatni a helyi Zsidó Tanácsot vagy a
Mentőbizottság vezetőségét a fenyegető katasztrófáról. Kasztner legjobb
barátai, köztük Danzig Hillel és Hermann Dezső (Dávid), akik vezető
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham783.pdf
Az egész kötetet lásd: