" 782 A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE
tájékoztatták a magyar zsidóságot minderről, ám annál harciasabb és keserűbb a szabad világ zsidó és nem zsidó vezetőinek passzivitása és kényelmessége miatt. Arra irányuló törekvésében, hogy megkérdőjelezze a szövetségesek számos vezetőjének mind a háború alatt, mind a háború után vallott álláspontját, miszerint nem voltak tisztában „Hitler zsidóellenes intézkedéseinek apokaliptikus dimenzióival^, nyomatékosan leszögezte, hogy rendelkezésükre állt az erre vonatkozó információ. Csak Budapestről, érvelt, számtalan jelentést juttattak ki illegális csatornákon keresztül 1942 közepe óta arról, mi folyik Lengyelországban.58 Tulajdonképpen a Mentőbizottság egyik fő feladata volt, hogy figyelemmel kísérje a zsidóellenes intézkedéseket a nácik által megszállt Európában, és tájékoztassa a szabad világ zsidó és nem zsidó vezetőit.59 Titkos futárszolgálatot látott el a Mentőbizottság számára többek közt Josef Winninger és dr. Schmidt - Canaris tengernagy budapesti hírszerző (Abwehr) egységétől, valamint dr. Rudolf Sedlaczek az SS-től. A megszállás után elsősorban ezeken az ügynökökön keresztül jött létre kapcsolat Kasztner és az Eichmann-féle Sonderkommando között.
A háború után Kasztner két fontos bírósági tárgyaláson is tanúságot tett arról, hogy már Magyarország 1944. március 19-i megszállása előtt is tudott az európai zsidóság elpusztításáról. A vád tanújaként lépett fel Veesenmayer tárgyalásán 1948. március 19-én, s amikor Caming, az egyik ügyész megkérdezte: „Olyan pozícióban volt-e, hogy világos áttekintést nyerhettek a zsidók helyzetéről Magyarországon?"60, Kasztner így felelt:
Én voltam a magyarországi cionista szervezet elnöke és miután Szlovákiából megérkeztek az első zsidó menekültek, felhatalmazást kaptam, hozzak létre egy bizottságot ezeknek a menekülteknek a mentésére és megsegítésére. Ebben a minőségemben, azt hiszem, én voltam az egyik legtájékozottabb ember Magyarországon, ami a zsidók akkori helyzetét illeti... Ráadásul a menekültekkel való beszélgetések során megtudtam, hogy néhányuk Auschwitz-ból szökött meg. Már 1942-ben teljes képet alkottunk róla, mi történt keleten az Auschwitzba és más megsemmisítőtáborokba deportált zsidókkal. (Kiemelés R. L. B.)
Amikor azonban dr. Doetzer, Veesenmayer védőügyvédje keresztkérdéseket tett fel neki arra vonatkozólag, miért nem sikerült Kasztner-nak vagy szervezetének tájékoztatni Horthyt arról, amit a megsemmisítőtáborokról 1942 óta tudtak, Kasztner taktikázni kezdett, és kitérő választ adott:
Kétségkívül meg kellett volna próbálnunk ezt. Meg kellett
volna próbálnunk, és meg is próbáltuk, de el kell képzelnie a helyzetet
Magyarországon közvetlenül a megszállás után. A rettegés állapota volt. Sok
barátunk és ismerő
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham782.pdf
Az egész kötetet lásd: