" 780 A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE
genfi dr. A. Silberscheinnel a Zsidó Világkongresszustól, a magyar zsidóság hivatalos vezetőivel (beleértve Stern Samut és Freudiger Fülöpöt), valamint a Mentőbizottság tagjaival (Komollyal, Kasztnerrel és Brand-dal). Valamikor 1943 áprilisában Teicholz tanácskozott a magyar zsidóság vezetőivel, többek közt Freudigerrel, Kasztnerrel, Krausz Moshéval (Miklóssal) a Palesztina Hivataltól és dr. Pásztor Józseffel az OMZSA-tól, a legnagyobb magyarországi zsidó adománygyűjtő szervezettől. Ezen a tanácskozáson részletesen ismertette a nácik lengyelországi módszereit. Sorra vette az általuk bevezetett konkrét intézkedéseket, és áttekintette, milyen fogásokat alkalmaznak, hogy rávegyék a zsidókat az engedelmességre és saját elpusztításukban való együttműködésre. Figyelmeztette a magyar zsidókat, hogy tegyenek meg minden elővigyázatossági intézkedést, és tartsák szem előtt a nácik népirtási módszereit. Ezek a vezetők azonban „biztosították" Teicholzot, hogy ami Lengyelországban történt, aligha történhet meg Magyarországon.50
. Teicholz beszámolóját, a magyar zsidóság vezetőjének a megszállás előtti álláspontjáról adott értékelését megerősítik a Lengyelországból és Szlovákiából Magyarországra került cionista fiatalok (halucim)51 és Her-mann Adler, a német zsidó költő és író, aki 1943 októberében menekült Budapestre, miután az előző két évet a vilniusi, a bialystoki és a varsói gettó földalatti mozgalmában töltötte.52 Mint a lengyelországi ellenállás tagja, Adler kapcsolatban állt Anton Schmidttel, a legendás hírű Wehr-macht-őrmesterrel. Schmidtet, aki Vilniusban és Bialystokban együttműködött a zsidó földalatti mozgalommal, hamis iratokat és szállítóeszközöket bocsátva rendelkezésére, végül a Gestapo leleplezte és kivégezte.53
Adler kapcsolatban állt az antifasiszta ellenállásban részt vevő több más némettel is.54 Mire Budapestre érkezett, tökéletesen tisztában voltak a zsidók Treblinkában történő kiirtásával és általában a végleges megoldás programjának lengyelországi realitásaival. Mindent feltárt, amit csak tudott Valdemar Langlet professzornak, a Svéd Vöröskereszt budapesti képviselőjének, valamint a magyar zsidóság vezetőinek, köztük azoknak, akik a Mentőbizottsággal álltak kapcsolatban. Ezek a vezetők, állíja Adler, nem akarták elhinni Treblinkáról szóló beszámolóit. Kasztner például megkérdezte, járt-e Adler személyesen Treblinkában. „Nem volt könnyű meggyőzni a magyar zsidókat", panaszkodott Adler.
Zsidó vezetők beismerései
Teicholznak és Adlernak a táborokkal kapcsolatos
leleplezéseit a magyar zsidó vezetők végül tudomásul vették. Stern Samu így
jellemezte a körülményeket, amelyek közepette ő mága a budapesti Zsidó Tanács -
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham780.pdf
Az egész kötetet lásd: