A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE 7 69
dánya utasításai ellenére fennmaradt, tartalmazta nemcsak az Európaterv végrehajtásának Wisliceny és fölöttesei által kidolgozott feltételeit, hanem további részleteket is feltárt a lengyelországi zsidók megsemmisítéséről:
A futárok [schlichim] hatása alatt vagyunk, akik olyan jelentést hoztak nekünk, hogy megfagy tőlük a vér az ereinkben. Több mint egymillió testvérünket [chaverim] telepítettek már át Lengyelországba; nem tudni, hová. További száz- és százezrek vesztették életüket az éhezés, a betegség, a hideg következtében, és megszámlálhatatlanul sokan, tíz- és tízezrek estek áldozatul erőszaknak. A jelentések szerint a hullákat vegyipari nyersanyagként hasznosítják. A jelentések egybevágnak néhány menekült [plitim] híreivel, akiknek a legvakmerőbb úton-módon szerencsére sikerült megszökniük. Hasonló értelmű írott jelentéseket is kaptunk futároktól. 120 testvérünket zsúfolják be egy-egy marhavagonba, melyben rendes esetben 40 számára volna hely. Kb. 10 cm vastag oltatlanmész-réteg van a padlón, s mivel a vagonokba zárt emberek kénytelenek ott könnyíteni magukon, ahol állnak, amikor a szenny a mészre ér, gázok keletkeznek, melyek miatt rendkívül magas a halálozási arány. Feltételezzük, hogy a Lengyelországból áttelepítetteket a Búgon túli területekre vitték, de mind ez ideig semmi életjel nem jutott el hozzánk onnan.46
Még konkrétabban fogalmazott 1943. szeptember 5-i keltezésű jelentésében, melynek egy példányát dr. Adolf Silberschein is megkapta Genfben:
Ma már tudjuk, hogy Sobibor, Malkyne-Treblinka, Belzec és Auschwitz: megsemmisítőtáborok. Magukban a táborokban is munkacsapatokat tartanak fenn, melyeknek az a feladatuk, hogy olyan benyomást keltsenek, mintha [közönséges] táborok lennének.47
Fleischmann közlései, akárcsak a budapesti Mentőbizottságéi48, a legmeggyőzőbb bizonyítékok közé tartoznak, melyek arról tanúskodnak, hogy a zsidó vezetők, köztük természetesen a magyarok is, pontosan ismerték a nácik tömeggyilkossági programját.
A magyarországi menekültek közül néhányan aktív szerepet
játszottak a partizánmozgalomban, elfogatásuk után sikerült megszökniük, árja
származásukat igazoló papírokat szereztek, és félillegalitásban ékek az
országban. Egyikük Brace B. Teicholz volt, akit saját elbeszélése szerint
partizánként ejtettek foglyul Munkácstól északra és hoztak Magyarországra 1942
márciusában.49 Budapesten sikerült megszöknie, és „Glick"
fedőnéven csatlakozott az ott működő lengyel-zsidó földalatti szervezethez.
Ugyanakkor a KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság)
nyilvántartásában lengyel keresztényként szerepelt Bronislaw Szczepipiorka
néven. Ebben a hármas minőségében Teicholz szoros kapcsolatot tartott fenn
magyarországi és külföldi lengyel szervezetekkel, a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham779.pdf
Az egész kötetet lásd: