" 778 A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE
kegyetlen hallgatásotok és tétlenül ölbe tett kezetek miatt, mert nektek módotokban állna nem megengedni - és megakadályozni - ezeket az eseményeket.41
Weissmandel rabbi a mentési munka élvonalába állt azóta, hogy 1942 márciusában a szlovák zsidók deportálása megkezdődött. Ez év júniusában kapcsolatba lépett Dieter Wislicenyvel, Eichmann munkatársával, aki a szlovákiai deportálásokért felelt, és busás pénzt ígért neki a zsidóellenes akciók megszüntetése fejében. A deportálásokat nem sokkal később, már korábban tárgyalt okokból, leállították, Weissmandel rabbi és pozsonyi kollégái ekkor arra a meggyőződésre jutottak, hogy Wisliceny „kulcsszerepet" játszik. Az utóbbi, miután „megalapozta szavahihetőségét", a továbbiakban igyekezett kihasználni az alkudozásokban rejlő lehetőségeket. 1942 októberére az alkudozást kiterjesztették, és az ún. Európa-terv keretében (lásd a 29. fejezetet) immár az Európából Lengyelországba történő deportálások felfüggesztéséről tárgyaltak; a magában Lengyelországban folyó megsemmisítő műveletek „nem estek Wisliceny hatáskörébe", ezért ezek nem is képezték megbeszélések tárgyát. A tervekről folytatott tárgyalások új lendületet vettek 1943. május 7-e után, amikor a pozsonyi Mentőbizottság képviseletét Gisi Fleischmann vette át.
Egy titkos kódrendszert használva, melyet egyébként a segélyezési és mentési munkában részt vevő összes zsidó szervezet használt a háború alatt,42 Fleischmann rendszeresen tájékoztatta a Jewish Agencyt, a Halu-cot és a svájci és törökországi Joint-irodákat a tervről.43 Jelentései részletes és hitelesített információkat tartalmaztak a lengyel és a szlovák zsidók elpusztításáról.
1943. március 24-én például kijelentette, hogy a Lengyelországba küldött összes futártól kapott hír negatív, mert a Főkormányzóság egész területe judenrem lett. Megjelölte azt a három fő központot, ahol még éltek zsidók: Auschwitz, Birkenau és Lublin, hangsúlyozva, hogy a még életben lévők alapjában véve egészséges, munkaképes férfiak és nők.44 1943. május 9-én újabb jelentést küldött a lengyelországi tömeggyilkosságokról. Tájékoztatta a szabad világ zsidó vezetőit, hogy nemcsak a családokat pusztítják el teljesen, hanem a táborokban munkavégzésre kivá-logatottakat is legyilkolják. A táborok lakói fogolyként élnek, szögezte le. „Amíg az egyén képes dolgozni, igazolja az élethez való jogát. De ha legyengül vagy munkája elvégzésében betegség akadályozza, egyszerűen megszűnik létezni. "45
Néhány nappal Wislicenyvel való 1943. május 10-i
találkozója után Fleischmann fontos jelentést készített, melyre azt írta:
„Szigorúan titkos; elolvasása után azonnal megsemmisítendő." A jelentés,
melynek egy pél
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham778.pdf
Az egész kötetet lásd: