" 774 A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE
lete sajtóirodájának vezetőjét, aki azonnal értesítette dr. Gerhart Rieg-nert.23
Ma is rejtély, hogy Sommer kulcsfontosságú értesülését, melyet Salin és Pozner lelkiismeretesen továbbítottak, miért kezelték olyanbizalmasan és akkora titoktartással. Pozner cselekvési szabadságát korlátozta külföldi státusa és Farrell iránti elkötelezettsége, akitől rendszeresen kapott híreket a lengyelországi zsidó közösségről. Segalowitz azonban független ember volt, és mint a sajtóiroda vezetője talán felhívhatta volna a svájci sajtó figyelmét a hírre. Az is lehet, hogy megtette, de 1942-ben, amikor Németország még győzelemre állt, a svájciak, akik nagy súlyt fektettek semlegességük megvédésére, talán nem voltak hajlandók olyan hírt közölni, ami a Birodalom lejáratásához vezetett volna.
A Segalowitztól kapott információn túlmenően Riegner a továbbiakban újabb dokumentumokkal szolgált arra vonatkozólag, hogy Hitler elszánta magát a zsidókérdés megoldására. Am ezekre, akárcsak Riegnertől és más zsidó képviselőktől származó minden későbbi közlésre, sokáig gyakorlatilag nem figyeltek. Hasonló sorsra jutott az amerikai és más diplomaták által továbbított számos más közlés.
Wise rabbi állítólag felkérte Sumner Welles amerikai külügyminisz-ter-helyettest, hogy ellenőriztesse a Riegner-jelentés igazságtartalmát, azt ígérve, hogy közben visszatartja az információt.24 Szeptemberben Wise rabbi egy másik jelentést kapott, ezúttal Jacob Rosenheimtől, a Zsidó Világkongresszus európai képviselőjétől, mely bővebb részleteket tartalmazott a náci végleges megoldás programjáról. Miután a Jewish Tele-graphic Agency (Zsidó Távirati Iroda) októberben szenzációként tálalta a Riegner-jelentést és a State Department további megerősítő jelentéseket kapott, Welles tájékoztatta Wise rabbit, hogy legmélyebb aggodalmai megerősítést nyertek.
A Welleshez eljuttatott jelentések közül az egyiknek
Anthony J. Dre-xel Biddle, Jr., a lengyel emigráns kormányhoz akkreditált
amerikai nagykövet volt a szerzője. Ezt a dossziét Welles 1942. augusztus 26-án
eljuttatta Roosevelt elnöknek. Volt benne egy beszámoló Ernst Fischertől, a
csehszlovák államtanács egyik vezetőjétől, a kelet-közép-európai zsidók
lemészárlásáról. Egy másik jelentés, melyet dr. Donald A. Lowrie, a World
Alliance of Young Men's Christian Associations (Fiatal Férfiak Keresztény
Szervezetének Világszövetsége) amerikai képviselője írt, részleteket
tartalmazott a franciaországi deportálásokról. Leland Harri-son, a berni
amerikai követ két személyes levelet írt Welleshez, megkerülve a State
Departmentet. 1942. október 24-i keltezésű levelében Har-rison újabb
részletekkel szolgált a führeri paranccsal kapcsolatos hír eredetéről. (Ezek a
részletek különböznek mind a Morse, mind pedig a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham774.pdf
Az egész kötetet lásd: