A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE 7 69
őket. Egyik-másik tömeges kivégzésnek nemcsak a helyi lakosság vált a szemtanújává, hanem a csatlós hadsereg tagjai is, köztük románok és magyarok is. Sok magyart megdöbbentett az ártatlan férfiak, nők és gyermekek legéppuskázása. Családjuknak küldött leveleikben kifejezték felháborodásukat, és részletesen beszámoltak a látottakról, amikor hazamentek szabadságra. A szigorú zsidóellenes törvények ellenére az Ukrajnában szolgáló magyar fegyveres erők kötelékében korlátozott számban zsidó katonák is szolgáltak — egyenruhában és fegyveresen, mert különleges szaktudással rendelkeztek mint gépkocsivezetők, szerelők, mérnökök vagy orvosok -, akik szintén látták az Einsatzgruppék által elkövetett szörnyűségeket. Beszámolóik, akárcsak a keresztény katonáké és tiszteké, nem kerülték el a hitközségi és cionista vezetők figyelmét. E beszámolókon alapuló tudósításokat még az amerikai sajtó is közzétett.5
A magyar katonaságtól származó beszámolókat megerősítették azok a deportáltak, akiknek sikerült megszökniük Magyarországra. Köztük volt Springmann Sámuelnek és Brand Joelnek, a magyar kormánytisztviselőkkel jó kapcsolatot fenntartó két vezető cionistának néhány rokona.6 A menekültek szívbemarkoló történeteket adtak elő hitsorsosaik szenvedéseiről és tömeges legyilkolásáról. Az egyik túlélő, Stern Lajos, Brand sógora, a MIPI (Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája) delegációjának kíséretében, melyet Polgár György vezetett, tájékoztatta Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert a Kamenyec-Podolszkijban és környékén lezajlott mészárlás részleteiről. A minisztert, aki régi vágású konzervatív és nagyon tisztességes ember volt, láthatólag megrázta a dolog, és azonnal elrendelte minden további deportálás leállítását.7
1941 késő nyarára a magyar zsidó vezetők megbízható információval rendelkeztek nemcsak a Magyarországról deportált zsidók kiirtásáról, hanem azokról a tömeges kivégzésekről is, amelyeket az Einsatzgruppék és helyi hóhérsegédeik - lettek, litvánok, lengyelek, románok és ukránok -követtek el a balti államokban, Ukrajnában, Besszarábiában és Bukovinában, valamint a zárt elgázosító tehergépkocsikkal végzett első kísérletekről is.8
A zsidók tömeges legyilkolására vonatkozó első nyilvános
tájékoztatást Thomas Mann regényíró adta a BBC által 1941 decemberében és 1942
januárjában közvetített beszédeiben.9 Bár Mann beszédei
ellenőrizhetetlenek voltak, a Főkormányzóságban (a németek által megszállt
Lengyelország egyik közigazgatási körzete) lévő táborokból megszökött szlovákok
beszámolói megerősítették a zsidók üldözésével és lemészárlásával kapcsolatos,
széles körben elterjedt hiedelmeket. A 999 szlovák zsidóból álló első
szállítmányt, mely 1942. március 26-án indult Poprádról Auschwitzba, sok más
transzport követte. Április végére néhány szőke
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham769.pdf
Az egész kötetet lásd: